A magyar nép az 1980-as évek közepétől sorozatos tüntetésekkel és demonstrációkkal fejezte ki elégedetlenségét a kommunista egyeduralom ellen, amelyet az állampárt többször is brutális eszközökkel próbált kordában tartani. A magyarok szabadság iránti vágyát az évtized végére már nem lehetett elfojtani, és az 1989-es év nyarának és őszének eseményei – Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése, a magyar–osztrák határ megnyitása a kelet-német menekültek előtt, az utazás korlátozásának eltörlése és a sarkalatos törvények elfogadása – egyértelműen jelezték, hogy a fennálló kommunista rendszer napjai meg vannak számlálva.

Az Ellenzéki Kerekasztal és az MSZMP képviselői által 1989. szeptember 18-án aláírt egyezmény, a többpárti demokratikus jogállam létrejöttét megalapozó megállapodás a „sarkalatos” törvények mellett tartalmazta a Magyar Népköztársaság Magyar Köztársasággá való átnevezését, valamint az Állami Számvevőszék és az Alkotmánybíróság felállítását, ugyanakkor kihirdette Magyarország új államformáját, a köztársaságot. A Magyar Országgyűlés, amely addigra függetlenítette magát a kommunista állampárt irányítása alól, és önálló törvényhozó testületként funkcionált, 1989. október 17-én megszavazta az alkotmány módosítását. A törvényhozás ekkor deklarálta, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

Az alkotmány módosítása szinte teljesen átírta az addig érvényben lévő elnyomó és a kommunista párt egyeduralmát garantáló alkotmányt. Magyarország államformájának köztársasággá nyilvánítása mellett életre hívták az alkotmányvédelem legfőbb szervét, az Alkotmánybíróságot, az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szervét, az Állami Számvevőszéket és az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tisztségét. A módosítás lehetővé tette az alkotmányos kereteket betartó pártok megalakulását és működését valamint törölte „a munkásosztály marxista–leninista pártjának vezető szerepéről” szóló paragrafusát. Az alkotmány Magyarország gazdaságát olyan, a tervezés előnyeit is felhasználó piacgazdasággá nyilvánította, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú s egyenlő védelemben részesül.

A köztársaság kikiáltásának napjává október 23-át nyilvánították, hiszen az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulója jelképes erővel bírt a magyar köztudatban és a politikában. A magyar Országgyűlésben 1989 őszén az állampárt ugyan még mindig kétharmados többséggel bírt, ennek ellenére a képviselők tapsviharban törtek ki, amikor az Országgyűlés közfelkiáltással fogadta el, hogy a független Magyar Köztársaság kikiáltásának napja október 23-a lesz, és egyúttal a következő évtől munkaszüneti napnak is nyilvánította. Németh Miklós volt miniszterelnök így emlékszik vissza a javaslat elfogadására: „A tervezett ünnepi rendezvény ellen nem szólalt fel senki. Több mint kétharmados MSZM-többség ide vagy oda, a parlament tapsviharban tört ki, és az indítványt mintegy közfelkiáltással elfogadták. Elvben a képviselők bármelyike reagálhatott volna, de ezzel senki sem élt, senkinek nem jutott eszébe, hogy ellenforradalmat emlegessen.”

A törvényi alapok megteremtése után kerülhetett sor a köztársaság kikiáltására. 1989. október 23-án több tízezer ember gyűlt össze az Országház előtti Kossuth Lajos téren. Katonai díszegység sorakozott fel, ünnepélyesen felvonták az állami lobogót, a magyar nép sorsfordulóihoz kapcsolódó történelmi zászlókat az államihoz vitték. 12 órakor Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök, parlamenti dolgozószobájának erkélyéről, kikiáltotta a független Magyar Köztársaságot. A bejelentést hatalmas ováció köszöntötte, a harsonások díszjeleket fújtak. Aznap első ízben emlékeztek meg legálisan a fővárosban és az országban az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, este tízezrek gyűltek össze a Kossuth téren, a rendezvénysorozat központi eseményén.

Magyarország államformája újra Köztársaság lett, a kommunisták egyeduralmát biztosító népköztársasági formát véglegesen eltörölték. Ez az államforma a magyar történelemben harmadjára jött létre, de most először alapult demokratikus és szabad döntésen, amelyet a nemzeti kerekasztal-tárgyalások alapoztak meg. Az első Magyar Köztársaság, Károlyi Mihály wilsoniánus-liberális Népköztársasága, 1918–19-ben soha nem kapott a magyar néptől felhatalmazást, ugyanis az I. világháború utáni magyar politikai káoszt kihasználva ragadták magukhoz a hatalmat. Ígéretük ellenére választásokat sosem tartottak, az országot később átadták a Kun Béla vezette bolsevikoknak. Az 1945 utáni második Magyar Köztársaság választásain a jobboldali pártok nem indulhattak, de ez az államforma nem is maradhatott hosszútávon, mert a Rákosi Mátyás vezette kommunisták – a Szovjetunió Vörös Hadseregének támogatásával – egypárti diktatúrát építettek ki.

1989. október 23-án, a forradalom és szabadságharc 33. évfordulóján egy olyan harmadik Magyar Köztársaságot kiáltottak ki, amelyben a magyarok demokratikus keretek között induló pártokból szabadon választhattak. 1956 „rehabilitálása” pedig egyet jelentett az állampárt legitimációjának végleges elvesztésével.

Nagy Gergely

(Fotó: MTI/Manek Attila)