Jogász, politikus, Magyarország 5. köztársasági elnöke. 1988 óta a FIDESZ tagja, mint a párt képviselője részt vett az Ellenzéki és a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon. 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlés képviselője lett.

Széchenyi-díjas néprajzkutató, egyetemi tanár, 1988-ban belépett az MDF-be, 1990-től a párt országgyűlési képviselője. 1990 és 1993 között az első szabadon választott kormány művelődési- és közoktatási minisztere.

Katonatiszt, diplomata. Az Antall-kormányban a Honvédelmi Minisztérium államtitkáraként a szovjet csapatkivonásokért felelős meghatalmazott.

Történész, muzeológus. 1956-ban részt vett az FKGP újraszervezésében, tervezetet készített a szovjet csapatkivonásokra, valamint a politikai kibontakozásra vonatkozóan. Mindezt 1956-ban nem, de 33 évvel később meg is tudta valósítani. 1989-től az MDF elnöke, az első szabadon választott magyar kormány miniszterelnöke. Hivatali ideje alatt Magyarország visszaszerezte függetlenségét.  

Politikus, diplomata. 1990 és 1994 között a Külügyminisztérium főosztályvezetője, majd helyettes államtitkár.

Jogász, politikus. 1988-ban lett az MDF tagja, 1990-től országgyűlési képviselő, 1990 és 1994 között az Antall- és a Boross-kormány igazságügyi minisztere.

Író, tanár. 1988 óta az MDF tagja, 1990-től a párt országgyűlési képviselője, 1991 januárjáig az Antall-kormány Művelődési- és Közoktatási Minisztériumának államtitkára. 

Irodalomtörténész, politikus, az MDF egyik alapító tagja, majd ügyvezető elnöke, a Hitel című folyóirat alapító-szerkesztője.

Közgazdász, politikus, részt vett az MDF gazdasági programjának kidolgozásában és a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon. 1990-től az MDF országgyűlési képviselője, 1991-ig az Antall-kormány ipari- és kereskedelmi minisztere, majd ezt követően a Magyar Nemzeti Bank elnöke.

Vegyész, marketingszakember, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egyik alapítója. 1987-ben találkozott Kozma Imre zugligeti plébánossal, akivel közösen elhatározták, hogy létrehozzák a Szeretetszolgálatot. 1989-ben a máltaiak szervezték meg több mint ötvenezer keletnémet menekült ellátását a számukra felállított menekülttáborokban.

Kommunista politikus, az MSZMP KB tagja, 1980-tól a Munkásőrség utolsó parancsnoka, aki biztosította Grósz Károlyt, az állampárt főtitkárát, hogy 1989. június 16-án háromezer munkásőrt tud mozgósítani az 1956-os hősök újratemetésének megakadályozására.

Jogász, politikus, az Antall-kormányban a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, majd titokminisztere, 1990 decemberétől belügyminiszter. Antall József halálát követően miniszterelnök.

1989 és 1993 között az Amerikai Egyesült Államok 41. elnöke. A második világháborúban haditengerészeti pilótaként szolgált. Elnöksége előtt volt ENSZ-nagykövet, CIA-igazgató, valamint 1981 és 1989 között Ronald Reagan alelnöke. 1989-ben elnökké választották, ciklusa alatt mindvégig a német egység és a közép-európai rendszerváltoztatások támogatója volt. A hidegháborút nagyobb fegyveres konfliktusok nélkül zárta le és felszámolta Európa második világháború óta tartó megosztottságát, a „jaltai rendszert”.

Román cipészsegéd, kommunista diktátor. Gheorghe Gheorghiu-Dej főtitkár 1965-ös halála után a Román Kommunista Párt főtitkára. Sztálini típusú személyi kultuszt épített ki, szélsőségesen nacionalista és soviniszta politikát folytatott. Regnálása alatt országát három szóval jellemezték: éhínség, hideg, félelem. Az 1989 decemberében kirobbant romániai forradalom során a Ceaușescu-házaspárt halálra ítélték és december 25-én kivégezték.

Író, politikus, a monori és a lakiteleki találkozó résztvevője, az MDF egyik alapítója, 1990-től országgyűlési képviselője. 1989. március 15-én vezetésével az ellenzék jelképesen elfoglalta a Magyar Televízió épületét, ekkor jelentette ki: „Ne féltse tőlünk senki Magyarországot! Nagyon fogunk rá vigyázni, mert a miénk!”

Kétszeres Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, a Nemzet Művésze. A hatvanas évektől a népi-nemzeti ellenzék kimagasló egyénisége, a monori és a lakiteleki találkozó résztvevője, az MDF egyik alapítója, majd elnökségi tagja. 1991-től a Magyarok Világszövetségének elnöke.

Kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg. A monori és a lakiteleki találkozó résztvevője, az MDF egyik alapítója, 1990-től a párt képviselője az első szabadon választott Országgyűlésben.

Jogász, szociológus, politikus. Az AB Független Kiadó egyik alapítója, nevéhez számtalan szamizdat kiadvány publikálása fűződik. 1988-ban alapító tagja a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd az SZDSZ-nek. 1990-ben országgyűlési képviselővé, az év októberében Budapest főpolgármesterévé választották, utóbbi miatt képviselőségéről lemondott.

Jogász, politikus, a Bibó István Szakkollégium tagja, a FIDESZ egyik alapítója. 1989 augusztusában részt vett a prágai Vencel téren tartott tüntetésen, ahol utalva a Magyar Néphadsereg részvételére az 1968-as prágai tavasz leverésében „Virággal jöttünk, nem tankkal” feliratú transzparenssel tüntetett, emiatt letartóztatták, majd kiutasították Csehszlovákiából. 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlés képviselője lett.

Riporter, szerkesztő, gyártásvezető, a Fekete Doboz videó-folyóirat egyik alapító-szerkesztője, amely vállalkozás végigfilmezte a rendszerváltoztatás folyamatát.

Filmrendező, a Fekete Doboz videó-folyóirat egyik alapítója. Többek között részt vett a 301-es parcella feltárásának filmes dokumentálásában. Később kijelentette: „Tudtam, ha megtaláljuk Nagy Imrét, vége a Kádár-rendszernek.”

Mérnök, kommunista politikus. 1968-ban lett az MSZMP tagja, előbb a Kommunista Ifjúsági Szövetség, majd a párt funkcionáriusa, 1980-tól a Központi Bizottság tagja lett. A párt küldöttségének helyettes vezetőjeként vett részt 1989-ben a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon.

Mérnök, az MDF debreceni szervezetének alapító tagja, a Páneurópai Piknik főszervezője. A rendezvény hatására keletnémet állampolgárok tömegei lépték át Ausztria felé a határt, mindez felgyorsította a vasfüggöny lebontásának folyamatát.

Jogász, politikus, 1988-ban a FIDESZ alapító tagja, szóvivője. Részt vett az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon, 1990-től országgyűlési képviselő.

Történész, politikus, a monori és a lakiteleki találkozók résztvevője, az MDF egyik alapítója, 1989-ben a párt köztársasági elnök-jelöltje. 1990-ben a szabadon választott Országgyűlés tagja, majd az Antall-kormány honvédelmi minisztere lett. Minisztersége alatt az ország területéről kivonták a megszálló Szovjet Hadsereg erőit, valamint Magyarország aktív szerepet vállalt a Varsói Szerződés feloszlatásában.

Mérnök, kisgazda politikus. A Magyar Parasztszövetség főtitkára és az FKGP főtitkár-helyettese, 1990-től az első szabadon választott Országgyűlés képviselője, 1991-ig az Antall-kormány kárpótlásért felelős tárca nélküli minisztere volt.

Szovjet kommunista politikus. 1985-ben Konsztantyin Csernyenko halála után a Szovjetunió Kommunista Párjának (SZKP) főtitkára, 1990-től a Szovjetunió elnöke lett. Politikájának célja a Szovjetunió megerősítése volt, ennek érdekében hirdette meg a peresztrojkát (átépítés) és a glasznyosztyot (nyíltság) amelyek méginkább felgyorsították a birodalom bukását. Ronald Reagan és George Bush amerikai elnökökkel folytatott tárgyalásai során lezárták a hidegháborút és felszámolták Európa második világháború óta tartó megosztottságát, azaz a „jaltai rendszert”. A birodalom 1991-re összeomlott, Gorbacsov december 25-én lemondott elnöki hivataláról.

József Attila-díjas író, műfordító, politikus. 1988-tól a Szabad Kezdeményezések Hálózatának tagja, majd az SZDSZ egyik alapítója, ügyvivője. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapítója, alelnöke. 1990-től pártja országgyűlési képviselője, augusztusig az Országgyűlés elnöke. 1990. augusztus 3-án az MDF és az SZDSZ vezetői közötti megállapodás értelmében köztársasági elnökké választották.

Kommunista politikus, az MSZMP KB munkatársa, 1980-tól tagja. 1987 és 1988 között a Minisztertanács elnöke, 1988-tól Kádár János utódaként a Magyar Szocialista Munkáspárt utolsó főtitkára.

Magyar–történelem–földrajz szakos tanár, kisgazda politikus. 1945-ben lett az FKGP tagja, majd a párt újjászervezését követően 1988-ban felújította tagságát, így lett az első szabadon választott Országgyűlés képviselője. 1991-ig az Antall-kormány munkaügyi minisztere volt.

Író, újságíró, politikus. Az 1970-es évektől az ellenzéki mozgalmak résztvevője, egyik alapítója a szamizdat mozgalomnak, 1981 és 1989 között a Beszélő szerkesztője. A monori találkozó résztvevője, 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata és az SZDSZ egyik alapítója. Részt vett az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain. 1990-ben országgyűlési képviselővé választották.

Cseh író, politikus. A Cartha ’77 mozgalom alapítója, amiért a csehszlovák kommunista rendszer öt és fél év börtönnel „jutalmazta”. A csehszlovák bársonyos forradalom meghatározó szereplője, Gustav Husák kommunista pártvezér lemondása után 1989 decemberében a csehszlovák parlament köztársasági elnökké választotta. A képviselők döntését egy évvel később az ország polgárai is megerősítették.

Keletnémet kommunista politikus. 1971 és 1989 októbere között az NDK első embere. A rendszerváltoztatás során görcsösen ragaszkodott a keletnémet állam és a kommunista diktatúra fenntartásához, de az NDK válsága és a keletnémet emberek egyre nyíltabban megnyilvánuló szabadság és egyesülés iránti vágya miatt hatalmáról lemondani kényszerült.

Közgazdász, politikus, 1954 óta az állampárt tagja. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően önként csatlakozott a karhatalomhoz. 1989-ben Németh Miklós kormányának külügyminisztereként szerepet vállalt a vasfüggöny lebontásában. Az MSZP alapító tagja, majd elnöke, 1990-től a párt országgyűlési képviselője. 1994-et követően miniszterelnök.

Jogász, politikus, az MDF alapító tagja. A szabad választásokat követően országgyűlési képviselő, 1990 decemberéig az Antall-kormány belügyminisztere. Hivatali ideje alatt készült el Magyarország önkormányzati törvénye, amely alapján 1990 őszén helyhatósági szinten is megtörtént a rendszerváltoztatás.

Jogász, politikus, a KISZ, majd az MSZMP KB és az Elnöki Tanács tagja. 1987-től a Grósz-kormány belügyminisztere, nevéhez fűződik a Dunagate-ügy, amely keretében 1990 januárjában nyilvánosságra került, hogy a belügyi szervek a rendszerváltoztatás idején titkosszolgálati módszerekkel gyűjtöttek információkat az ellenzéki vezetőkről, emiatt lemondott miniszteri hivataláról.

Csehszlovák jogász, kommunista politikus. Az 1968-as prágai tavasz leverését követően a csehszlovák „normalizáció” levezénylője. 1969-től Csehszlovákia Kommunista Pártjának első embere, 1975-től az állam elnöke. A csehszlovák rendszerváltoztatás során a tömegtüntetéseket brutális módon számoltatta fel, de hatalmát ez sem mentette meg, 1989 decemberében elnöki hivataláról lemondani kényszerült.

Római katolikus főpap, 1978 és 2005 között a Római Katolikus Egyház pápája. 1964 és 1978 között krakkói érsek, majd a bíborosi konklávé 1978-ban pápává választotta. 455 év óta ő volt az első nem olasz pápa. Pápai regnálása alatt kiemelkedő tevékenységet folytatott a közép- és kelet-európai nemzetek szabadságmozgalmainak támogatásában, így a közép-európai rendszerváltoztatások egyik kulcsszereplője volt. 1991. augusztus 16-án – a pápaság történetében elsőként – a függetlenségét visszanyert Magyarországra látogatott.

Lengyel tábornok, politikus. Az 1981-es lengyelországi válság során a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) első titkára lett, majd szovjet nyomásra szükségállapotot vezetett be. Mindvégig hatalma megtartására törekedett. Az 1989-es lengyelországi rendszerváltoztatás során a Szolidaritás és a LEMP egyezségének értelmében ideiglenes köztársasági elnök lett, de tényleges hatalmát sokáig már nem tudta megtartani. Az első szabad elnökválasztáson – a korábban általa felszámolni kívánt Szolidaritás vezéralakját – Lech Wałęsát választották államfőnek.

Orosz politikus, Oroszország első szabadon választott elnöke. 1961-ben lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába (SZKP), 1985-ben a moszkvai pártbizottság első titkára, illetve a Központi Bizottság tagja, egy év múlva a PB póttagja lett. 1987-ben eltávolították pozícióiból túlzott népszerűsége és a reformfolyamat sürgetése miatt. 1990-ben az Oroszországi Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökévé választották. Az 1991. augusztus 19–21. puccs napjaiban a keményvonalas puccsisták ellen lépett fel, ami megalapozta későbbi politikai karrierjét. 1991 decemberében az ukrán és a fehérorosz elnökkel egyezményt írt alá a Szovjetunió feloszlatásáról.

Történész, politikus. A lakiteleki találkozó résztvevője, 1988-ban az MDF egyik alapítója. 1990-től az Antall-kormány külügyminisztere, hivatali ideje alatt került sor a Varsói Szerződés és a KGST felszámolására.

Széchenyi-díjas közgazdász, politikus. Az első szabad választásokat követően az Antall-kormány nemzetközi gazdasági kapcsolatokért felelős minisztere lett.

Kommunista politikus. Moszkva segítségével az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően kegyetlen megtorlást hajtott végre. 1956-tól az MSZMP KB főtitkára egészen a rendszerváltoztatás kezdetéig. Leváltása a hatalom éléről, majd halála szimbolikus események a rendszerváltoztatás történetében.

Kossuth-, József Attila- és Munkácsy-díjas magyar író, festő, filozófus. Az 1980-as évek elejétől a környezetvédelmi ellenzéki mozgalmak, így a bős–nagymarosi vízerőmű felépítése elleni tiltakozás céljából létrejött Duna Kör aktív tagja.

Katonatiszt, az állampárt tagja, 1985-től honvédelmi miniszter. Minisztersége alatt kezdődött meg a szovjet csapatok Magyarország területéről való kivonása, valamint a honvédség átalakítása, amelynek keretében megszüntették a politikai tiszt intézményét.

Mérnök, politikus, az MDF alapító tagja. 1990-től az első szabadon választott Országgyűlés képviselője, illetve az Antall-kormány környezetvédelmi és területfejlesztési minisztere.

Újságíró, politikus, 1974 és 1988 között az MSZMP tagja. 1988-ban néhány társával kizárták a pártból. 1985 óta országgyűlési képviselő, 1990-ben a szabadon választott Országgyűlésnek is tagja lett előbb az MDF színeiben, később függetlenként.

Filozófus, politikus. Részt vett a Beszélő szamizdat-folyóirat kiadásában, előadója volt a repülő egyetemnek, előadóként vett részt az 1985-ös monori találkozón. 1988-tól a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ ügyvivője, egy évig a párt elnöke volt.

Jogász, kisgazda politikus. Az Antall-kormány tárca nélküli, majd munkaügyi minisztere.

Történész, német kereszténydemokrata politikus, kancellár. A két német állam egyesítését 1982 és 1990 között az NSZK kancellárjaként hosszas tárgyalások és egyeztetések árán sikerült elérnie. 1990 és 1998 között az egyesült Németország első szabadon választott kancellárja. Vezetésével Németország az európai egység és az észak-atlanti szövetség elkötelezettjévé vált, támogatta a közép-európai államok európai integrációját.

Kossuth-díjas író, szociológus. A hetvenes évektől aktív ellenzéki, az SZDSZ alapító tagja, az első szabad választásokat követően is fontos szerepet vállalt a magyar közéletben.

Jogász, politikus, a Független Jogász Fórum és az Ellenzéki Kerekasztal alapítója, utóbbi üléseinek vezetője. 1990-től az MDF tagja, az első szabad választásokat követően a párt képviselője és parlamenti frakcióvezetője. 1991-ben közölt írásában, amely „Kónya-dolgozat” címen vált ismertté, kifejtette: eljött az ideje a diktatúra idején bűnöket elkövetők felelősségre vonásának.  

Római katolikus pap, irgalmasrendi szerzetes. Csilla von Boeselager báróné támogatásával 1987-ben kezdte szervezni a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, amely hivatalosan 1989-ben alakult meg. A zugligeti Szent Család Plébánián, szolgálati helyén 1989-ben a szervezettel több, mint ötvenezer NDK-s menekült ellátását biztosította, de részt vett az év végén Romániába irányuló segélyszállítmányok megszervezésében is.

Latin–magyar szakos tanár, politikus. 1981-től a Beszélő munkatársa, 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ alapítója, de részt vett az Szegényeket Támogató Alap (SZETA) munkájában is. 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlés képviselője lett.

Jogász, politikus, 1984-től a Bibó István Szakkollégium tagja, majd nevelőtanára, a Századvég Kiadó alapító-szerkesztője. 1988-ban harminchat társával megalapította a Fiatal Demokraták Szövetségét (FIDESZ), az egyes sorszámú tagkönyv birtokosa. Részt vett az Ellenzéki és a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon. Az első szabad választásokon országgyűlési képviselővé választották.

Közgazdász, ismert ellenzéki, a Magyar Október Párt megalapítója. A szabadságharc leverése után évekre börtönbe zárták, de ellenzéki tevékenységében ez sem gátolta. Előadója volt a repülő egyetemnek, dolgozott a Szabad Európa Rádiónak. 1982-ben megalapította a Magyar Október szamizdat kiadót. 1985-ben Londonba távozott, de 1989-ben visszatért Magyarországra, megalapította a Magyar Október Pártot, parlamenti mandátumot azonban nem szerzett.

Közgazdász, politikus, 1990-től az Antall-kormány pénzügyminisztere, egy évvel később az MDF színeiben országgyűlési képviselővé választották Szerencsen, Németh Miklós volt állampárti miniszterelnök körzetében.

Jogász, egyetemi oktató. A Független Jogász Fórum választmányi tagja, részt vett a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon. 1990-ben az MDF színeiben az első szabadon választott Országgyűlés tagja lett.

József Attila-díjas magyar költő, tanár, az MDF egyik alapítója. Az 1987. szeptember 27-én megtartott lakiteleki találkozó házigazdája, egyik fő szervezője. 1988-tól alapítóként az MDF elnökségének munkájában vett részt.

Széchenyi-díjas jogász, politikus, 2000 és 2005 között köztársasági elnök. 1990 és 1993 között az Antall-kormány Európa-ügyi és tudománypolitikáért felelős tálca nélküli minisztere, majd 1993 és 1994 között az Antall- és a Boross-kormány művelődési és közoktatási minisztere.

Tanár, szociológus, politikus. A rendszerváltoztatás előtt aktív szamizdatos tevékenységet folytatott. A Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ alapító tagja, 1988-tól a párt ügyvivője, a pártprogram egyik szerzője, 1990-ben a párt kampányfőnöke. Az első szabadon választott Országgyűlés képviselője.

Villamosmérnök, politikus. Az 1956-os forradalom és szabadságharc aktív szereplője. 1956-os tevékenységéért letartóztatták és halálra ítélték, de a büntetést a bíróság másodfokon életfogytiglani börtönre módosította, 1963-ban szabadult. 1984 és 1989 között a Duna Mozgalom tagja, a Bős–nagymarosi vízerőmű kérdésében népszavazást kezdeményezett. A Történelmi Igazságtételi Bizottság alapító tagja. Az első szabadon választott Országgyűlés képviselője.

Közgazdász, politikus. 1986 és 1987 között a Lázár- és Grósz-kormány pénzügyminisztere. 1989 és 1990 között a Németh-kormány gazdasági ügyekkel megbízott elnökhelyettese. 2002 és 2004 között Magyarország miniszterelnöke.

Agrármérnök. 1937 óta az FKGP tagja. A rendszerváltoztatás során részt vett pártja újraalapításában, amelynek színeiben az első szabadon választott Országgyűlés képviselője. 1989 és 1990 között a párt alelnöke, Vörös Vince lemondása után 1990 és 1991 között annak elnöke. 1990 és 1991 között az első szabadon választott kormány földművelésügyi minisztere.

Közgazdász, politikus. 1987-től az MSZMP KB gazdaságpolitikai titkára, 1988 és 1990 között a rendszerváltoztatás előtti Magyarország utolsó Minisztertanácsának elnöke. Az első szabadon választott Országgyűlés képviselője. 1991 és 1995 között – Antall József miniszterelnök közbenjárására – az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöke.

Közgazdász, politikus. 1948 óta az állampárt tagja. 1956-ban a Kádár-féle Forradalmi Munkás Paraszt Kormány tagjaként tevékeny szerepet vállalt a megtorlásban. Az 1960-as években az új gazdasági mechanizmus kidolgozásában vett részt. 1989 és 1990 között az MSZMP utolsó vezetője és az utódpárt MSZP első elnöke.

Jogász, politikus, később Magyarország miniszterelnöke. A Bibó István Szakkollégium alapító tagja, a Századvég szerkesztője. 1988-ban társaival megalapította a Fiatal Demokraták Szövetségét. Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásokon a FIDESZ képviselője. 1989. június 16-án Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése során a Hősök terén elhangzott történelmi beszédében nyilvánosan követelte a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonását. Az első szabadon választott Országgyűlés képviselője, a párt parlamenti frakcióvezetője 1993-ig.

Közgazdász, politikus. Az 1988. február 20-án alakult Vállalkozók Országos Szövetségének szervezője, alelnöke, majd elnöke. Az első szabadon választott Országgyűlés MDF-es képviselője. Az 1990-es őszi taxisklokád idején a kormány és a taxisok között közvetített.

Jogász, filmrendező, producer. Az 1980-as évektől az ellenzéki megmozdulások rendszeres résztvevője, szamizdat kiadványok terjesztője. Hat társával megalapította a Fekete Doboz videó-folyóirat szerkesztőségét, amely a rendszerváltoztatás történetének legfontosabb epizódjait dokumentálta filmes eszközökkel.

Magyar–történelem szakos tanár, levéltáros, politikus. A szamizdat mozgalom aktív résztvevője, a Szabad Kezdeményezések Hálózata és az SZDSZ alapító tagja. Az Ellenzéki Kerekasztalon a párt képviselője. 1990-től az első szabadon választott Országgyűlés képviselője. Az 1991-es Kónya Imrével folytatott híres vitájában a történelmi igazságtétel ellen érvelt.

Közgazdász, az újraalapított Magyar Szociáldemokrata Párt elnöke. A párt belső megosztottsága miatt nem tudott képviselőt bejuttatni az első szabadon választott Országgyűlésbe.

Történelem szakos tanár, 1950 óta állampárti politikus. 1976-tól kulturális miniszter és az MSZMP KB tagja. 1982 és 1988 között a Hazafias Népfront vezetője, 1989 és 1990 között a Grósz- és Németh-kormány államminisztere. Részt vett a lakiteleki találkozón. 1989 januárjában elhangzott nyilatkozatában az 1956-os forradalmat, a bevett állampárti "ellenforradalom" formula helyett népfelkelésnek nevezte. 1989-ben az MSZP köztársasági elnökjelöltje és választási kampányának vezetője volt. 1990-től országgyűlési képviselő pártja színeiben, de az év őszén kilépett az MSZP-ből.

Közgazdász, politikus. 1990 májusa és decembere között pártonkívüli politikusként az Antall-kormány pénzügyminisztere.

Kossuth-díjas építész, díszlettervező, az 1949-ben kivégzett Rajk László kommunista politikus fia. A rendszerváltoztatás előtt aktív szamizdatos tevékenységet folytatott, budapesti lakásában szamizdat elosztóhelyet (Rajk-butik) működtetett. A Szabad Kezdeményezések Hálózata és az SZDSZ alapító tagja. Az első szabadon választott Országgyűlés képviselője.

Színész, politikus, 1981 és 1989 között az Amerikai Egyesült Államok 40. elnöke. Az amerikai politikai élet csúcsára „vidéki srácként” jutott fel, gyökeresen átalakította az amerikai politikai gondolkodást. Következetes antikommunista politikájával felgyorsította a Szovjetunió bukását, s ezzel lehetővé tette a közép-európai országok felszabadulását.

Grúz származású szovjet diplomata, politikus. A Szovjetunió utolsó külügyminisztereként fontos szerepe volt az afgán háború befejezésében és a szovjet csapatok közép-európai jelenlétének felszámolásában. A Szovjetunió felbomlása után Grúzia politikai életének meghatározó alakja, 1995-től hazája elnöke.

Közlekedésmérnök, politikus. 1988-ban lépett be az MDF-be, 1990 és 1993 között az Antall-kormány közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztere. Legfontosabb miniszteri tevékenysége a bős–nagymarosi vízlépcső beruházásának elhárításával kapcsolatos feladat volt.

Ukrán származású szovjet tábornok, 1988 és 1990 között a Magyarország katonai megszállásában résztvevő szovjet Déli Hadseregcsoport ideiglenes parancsnoka, majd 1990 decembere és 1991 július között parancsnoka. 1991. június 19-én ő volt az utolsó szovjet katona, aki elhagyta Magyarország területét.

Tanár, filozófus, szociológus. 1979-ben létrehozta a Szegényeket Támogató Alapot (SZETA). A Beszélő szamizdat-kiadvány szerkesztője, a monori ellenzéki találkozó résztvevője. 1988-ban alapítója és ügyvivője a Szabad Kezdeményezések Hálózatának és a Szabad Demokraták Szövetségének. 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlés képviselője lett.

Jogász, politikus, 2005-től a Magyar Köztársaság 3. elnöke. A rendszerváltoztatás során a környezetvédelmi mozgalmak jogi tanácsadója. Részt vett az 1987-es lakiteleki találkozón, az MDF egyik alapító tagja. Az Ellenzéki és a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások állandó résztvevője. Az Alkotmánybíróság első öt tagjának egyike, jelentős szerepe volt 1989-ben az Alkotmány létrehozásában. 1990-től az Alkotmánybíróság elnöke.

Orvos, politikus. A Kereszténydemokrata Néppárt alapító tagja, 1990-től elnöke. Az első szabadon választott Országgyűlés képviselője, az Antall- és Boross-kormány népjóléti minisztere.

Széchenyi-díjas történész, politikus. 1945–1946-ban a Kisgazdapárt tagja volt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Bölcsészettudományi Kar Forradalmi Bizottságának tagjává választották, emiatt a szabadságharc leverését követően a hatóságok látókörébe került. 1987-ben részt vett a lakiteleki találkozón, az MDF alapító tagja. Az Ellenzéki és a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások résztvevője. Az első szabadon választott Országgyűlés képviselője, 1990-től az Országgyűlés elnöke.

Jogász, politikus. A Bibó István Szakkollégium tagja, a Fiatal Demokraták Szövetsége egyik alapítója. Részt vett az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain. Az első szabad választásokon pártja színeiben a soproni körzetben Pozsgay Imre ellenében szerzi meg a parlamenti mandátumot. 1990-től a FIDESZ frakcióvezető-helyettese.

Diplomata, közgazdász, 1951 óta az állampárt politikusa. 1965-től az MSZMP KB munkatársa, 1975-től kelet-berlini, 1978-tól moszkvai nagykövet, ezt követően a KB külügyi osztályának vezetője. 1989-ben az Országgyűlés elnökévé választották, október 23-án a Parlament épületének erkélyéről kikiáltotta a köztársaságot, ezt követően 1990 májusáig ideiglenes köztársasági elnök volt. Az 1990-es első szabad választásokon az MSZP színeiben szerzett képviselői mandátumot.

Filozófus, politikus. 1978-ban Romániából Magyarországra települt, a magyarországi ellenzéki megmozdulások rendszeres résztvevője. 1985-ben részt vett a monori találkozón. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ alapítója, ügyvivője. 1990 januárjában, egy időközi választáson országgyűlési képviselővé választották. 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlésnek is képviselője lett.

Kémikus, vegyész, brit konzervatív politikus, 1981 és 1991 között az Egyesült Királyság 71. miniszterelnöke, az első női kormányfő. 1984-ben Magyarországra is ellátogatott.

Református lelkész, később püspök. Már egyetemi hallgatóként majd azt követően lelkészként is bátran kiállt egyháza és a magyar kisebbség jogaiért. Emiatt sorozatos üldöztetésnek volt kitéve a román hatóságok részéről. Büntetés gyanánt 1986-ban Temesvárra helyezték segédlelkésznek, ahol felpezsdítette a gyülekezeti életet, emiatt újból el akarták mozdítani állomáshelyéről. Kilakoltatása ellen 1989 decemberében a helyi magyar, román és szerb lakosság védte. A lelkész és családja melletti szolidaritási akció forradalomba torkollott. A román rendszerváltoztatást követően a Nemzeti Megmentési Front tagja, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tiszteletbeli elnöke lett.

Jogász, politológus, politikus. 1987-től az ellenzéki megmozdulások résztvevője. 1988-ban részt vett az SZDSZ programjának kidolgozásában. Egy évvel később a párt tagja lett, részt vett az Ellenzéki és a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon. Az egyik kezdeményezője volt a „négyigenes” népszavazás kiírását célzó aláírásgyűjtésnek. 1989-től a párt ügyvivője, 1991-től rövid időre az elnöke, az 1990-es első szabadon választott Országgyűlés képviselője, a párt első parlamenti frakcióvezetője.

Katolikus pap, embermentő, politikus. Részt vett az FKGP 1931-es megalapításában. A második világháború alatt a Magyarországra menekült lengyel és francia katonatiszteket, és az üldözött zsidóságot segítette. 1946 és 1947 között a Nemzetgyűlés elnöke volt. A szovjetek üldözése elől az Amerikai Egyesült Államokba menekült. 1990. május 2-án, mint a Nemzetgyűlés utolsó demokratikusan választott egykori elnöke, Varga Béla adta át jelképesen az Országgyűlés vezetését, Szabad Györgynek, az első szabadon választott Országgyűlés elnökének. Egy évvel később végleg hazaköltözött.

Rendőrőrnagy, a Dunagate-botrány kirobbantója. 1990-ben titokban értesítette két ellenzéki párt, az SZDSZ és a FIDESZ vezetőit, hogy az állambiztonság még mindig megfigyeli az ellenzéki szervezeteket, információkat gyűjt róluk, amelyeket továbbít az egykori állampárt vezetősége felé. Az ellenzéki pártok sajtótájékoztatón hozták nyilvánosságra a megfigyelési botrányt.

Lengyel munkásnő, a Szolidaritás Mozgalom egyik alapítója. A lengyel antikommunista ellenzék ikonikus alakja, aki a gdański hajógyárban 1980 augusztusában kezdeményezett sztrájkok kirobbanásában jelentős szerepet játszott. A 20. századi lengyel történelemben a bátorság és becsület jelképévé vált.

Lengyel munkás, a Szolidaritás Mozgalom egyik alapítója. Az 1980-as gdański hajógyári sztrájk vezetője. Ekkor győzte meg a gyár munkásait, hogy érdekeik védelme érdekében hozzanak létre egy független szakszervezetet. Ebből született a Szolidaritás, amelyet 1980 augusztusában, engedve a tömegnyomásnak végül a hatalom is elismert. Egy évvel később a szükségállapot napjaiban letartóztatták, csak 1982-ben szabadult. Bár állandó megfigyelés alatt tartották, folyamatosan koordinálta az illegalitásba vonult Szolidaritás munkáját. A lengyel rendszerváltoztatás során 1990 decemberében elnökké választották.

Jogász, politikus. 1986-tól a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság tagja, 1989 és 1991 között a Társaság főtitkára, 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon a Társaság képviselője. 1988-ban belépett az MDF-be, az első szabadon választott Országgyűlés képviselője. Nevéhez fűződik két, a rendszerváltoztatás történetében rendkívüli fontossággal bíró törvény megalkotása, amelyek a kommunista bűnelkövetők felelősségre vonását tették volna lehetővé, azonban a törvényszövegeket Göncz Árpád köztársasági elnök támogatásával az Alkotmánybíróság megsemmisítette.

Bolgár kommunista politikus, 1954 és 1989 között a Bolgár Kommunista Párt főtitkára. Bulgária egyre mélyülő gazdasági válsága, a teljes nemzetközi elszigeteltség és a bolgár emberek szabadságvágya 1989-ben az ő személyét is elsodorta: saját keményvonalas párttársai buktatták meg. 1990-ben letartóztatták, de a felelősségre vonást elkerülte.