Harminc éve szabadon
Az 1989-es esztendő szinte azonnal a „Csodák Évévé” vált, mert minden olyan váratlanul és gyorsan történt, hogy az kész csodának tűnt. Magyarországon tavasszal kezdték el lebontani a drótakadályokból, jelzőrendszerből, őrtornyokból álló határvédelmet, a Vasfüggönyt, majd június 16-án több százezren gyűltek össze a Hősök terén, hogy eltemessék az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseit. Alig pár héttel azt követően, hogy a Hősök terén az akkor 25 éves Orbán Viktor szabad választásokat és a szovjet megszálló csapatok azonnali kivonását követelte, keletnémet állampolgárok tízezrei özönlöttek Magyarországra, hogy Ausztrián keresztül a szabad világba meneküljenek. Mi pedig megnyitottuk számukra a határt. 1989. november 9-én a maradók dühükben ledöntötték a Berlini Falat, Németország, Európa és a világ megosztottságának gyilkos jelképét, végül románok milliói decemberben megbuktatták és halálra ítélték a kommunista diktatúrák történetének egyik leggyalázatosabb alakját: Nicolae Ceaușescut. Ami 1989-ben történt, az a második világháború után a szovjet érdekszférába kényszerített közép- és kelet-európai népek majdnem fél évszázadon keresztül húzódó szabadságküzdelmeinek beteljesedése volt.
Aki megnézi az akkor készült fényképeket vagy a korabeli híradók bejátszásait, látja, hogy a kommunista rendszerek nem maguktól omlottak össze, hanem a szabadságra vágyó polgárok milliói döntötték meg őket. Az ő bátorságuk és az ő elszántságuk kényszerítette meghátrálásra az akkorra már végleg elbizonytalanodott állampártok vezetőit. Harminc évvel 1989 után végre ki kell mondanunk: a kommunizmus bukását, a Szovjetunió meghátrálását, az Európát megosztó Vasfüggöny és a Berlini Fal lerombolását és ennek eredményeként Európa újraegyesítését a közép- és kelet-európai népek szabadságvágya, demokratikus elkötelezettsége és kitartása kényszerítette ki. A kommunizmus fél évszázadát megszenvedő népek ugyanis soha sem adták fel álmaikat arról, hogy visszatérhessenek nemzeti hagyományaikhoz, hogy szabad és demokratikus országaikban élhessenek, a saját törvényeik és szokásaik szerint.
„Magyarországnak van a legnagyobb szíve” - Kozma Imre atya
Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke felidézi Otto-Raban Heinichen akkori budapesti német nagykövet 1994-es szavait, aki szerint a Páneurópai Piknik a bizonyíték rá, hogy Magyarországnak van a legnagyobb szíve. A diplomata ezt azzal indokolta, hogy nincs még egy nemzet, amely egy nála nagyobb és gazdagabb országnak úgy nyújtott segítséget, hogy nem várt cserébe semmiféle viszonzást.
Együtt, szabadon – Kampány a rendszerváltoztatás cigány hőseiről
A magyar cigányság sokszor bizonyította már hazánk szabadsága és függetlensége iránti elkötelezettségét. Így volt ez 1956-ban, s így a rendszerváltoztatás éveiben is. A Nemzetközi Roma Nap alkalmából a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány idén is olyan magyar romák sorstörténetét mutatja be, akik személyes helytállásukkal egész nemzetünknek mutatnak példát.
A kommunista diktatúra egyik legkárosabb hatása talán az volt, hogy sokakból kiölte az egyéni felelősség érzését, a személyes szerepvállalás fontosságába vetett hitet. A „nem számít, úgysem tudunk változtatni sorsunkon” érzése, a helyi kezdeményezéseket semmibe vevő központi pártirányítás ellenére mégis voltak olyan magyar cigányok, akik hittek abban, hogy képesek kezükbe venni saját és közösségük sorsát. Harminc évvel a rendszerváltoztatás után itt az ideje, hogy végre kifejezzük tiszteletünket történelmi teljesítményük előtt.
A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány Magyarország Kormánya megbízásából ezért idén is kampányt indít a „30 éve szabadon” emlékév keretében, hogy bemutassa a magyar cigányközösség azon kiemelkedő tagjait, akik szakmai és közéleti tevékenységükkel már a diktatúra évei alatt is hozzájárultak egy öntudatos és büszke magyar cigány közösség felépítéséhez.
(Videók forrása: KKETTK Alapítvány)