Ronald Reagant 1980-ban választották amerikai elnökké. Hivatali ideje alatt a hidegháború menetét megfordította. A világpolitikában addig tapasztalható szovjet túlsúly elmúlt, a reagani csillagháborús tervnek köszönhetően a Szovjetunió visszaszorult és kénytelen volt saját birodalmán belül is pozíciókat feladni. Az évtized végére a kommunista birodalom kivonult Afganisztánból és a közép-európai államok rendszerváltoztatásait is végig kellett néznie. A Gorbacsov által bevezetett reformok többsége eleve vagy hatástalannak bizonyult, vagy elkésett intézkedés volt, így a szovjet vezető nem tudott politikai alternatívát nyújtani.

Az amerikai elnök a világban végbemenő változások kezelésében szovjet kollégáját partnernek tekintette, ezért a hidegháború békés lezárásáról, 1985-től személyes találkozókon egyeztettek. A felek 1985-ben Genfben hosszú idő után ültek újra tárgyalóasztalhoz, 1986-ban Reykjavíkban pedig már érdemi megállapodások is körvonalazódtak. Az izlandi fővárosban tartott megbeszélés félbeszakadt, de a megállapodásokat egy évvel később, Gorbacsov washingtoni látogatásakor már elfogadták. Az 1987. december 8. és 10. közötti washingtoni csúcstalálkozón Gorbacsov és Reagan a leszerelés, a kétoldalú kapcsolatok, a nemzetközi helyzet és az emberi jogok kérdését vitatta meg. A Fehér Ház Keleti Termében aláírt megállapodások leghangsúlyosabb része a támadó hadászati fegyverrendszerek ötven százalékos csökkentését célzó szerződés volt.

Ilyen előzmények után került sor 1988. május 29. és június 2. között Reagan és Gorbacsov negyedik találkozójára, ezúttal Moszkvában. E csúcstalálkozó alkalmával a két vezető a Washingtonban aláírt közepes hatótávolságú rakétaegyezmény ratifikációs okmányait kicserélte, amivel a világtörténelem első nukleárisfegyver-csökkentési megállapodása lépett hatályba. Reagan moszkvai látogatása idején több kisebb jelentőségű megállapodást is aláírtak, így a föld alatti atomkísérletek közös ellenőrzéséről szóló megállapodást, továbbá egy olyan bizalomerősítő egyezményt, amelynek értelmében a felek előre értesítik egymást ballisztikusrakéta felbocsátásaikról. Ezen kívül Moszkvában a két vezető a bécsi utótalálkozó munkájáról, az emberi jogokról, a környezetvédelmi, űrkutatási, halászati, légiforgalmi együttműködésről is tárgyalt. Reagan ekkor járt először a szovjet fővárosban, járt a Lomonoszov Egyetemen, Andrej Voznyeszenszkij költő dácsájában, a moszkvai Danyilov-kolostorban, valamint a Vörös téren, a Kremlben és az Arbaton is hosszú sétát tett. Az 1980-as évtized végére lassan megszokottá vált, hogy a szovjet és az amerikai vezető évente találkozik, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a másik szuperhatalomról kialakult „ellenségkép” országaik közvéleményében tovább halványult. Gorbacsov washingtoni és Reagan moszkvai látogatása a hidegháború lezárásában tehát politikai súlyán túl fontos lélektani tényezővel is bírt.

1988-ban az Egyesült Államokban elnökválasztást tartottak, amelyen Reagan második ciklusa végén az amerikai Alkotmány érvényben lévő kiegészítése értelmében természetesen nem indult újra hivataláért. A Republikánus Párt utódjának alelnökét, George H. W. Busht jelölte, aki a választást sikeresen vette, így Reagant 1989 januárjában Bush váltotta az Ovális Irodában. Reagan elnöksége alatt megkezdődött a hidegháborús világ felszámolása, de a folyamat lezárása a frissen megválasztott Bush elnökre várt. A német egység kérdése, a NATO és a Varsói Szerződés szerepének átértékelése, az előrehaladott állapotban lévő közép-európai rendszerváltoztatások, vagy a Szovjetunió nemzetiségeinek mozgolódása mind ezek közé tartozott. Világpolitikai viszonylatban mindez alapvetően új helyzetet teremtett, amellyel az Egyesült Államoknak is komolyan számolnia kellett, mivel a változások az addigi európai egyensúly fölbomlását jelentették. A közép-európai szovjet szféra összeomlása és a Szovjetunió belső válsága miatt Gorbacsov hatalmon maradását sem lehetett biztosra venni, ugyanakkor a hidegháború békés lezáráshoz ez utóbbi biztosítása elengedhetetlen volt, amihez Bush elnök Máltán nyújtott támogatást a szovjet pártvezetőnek.

Egy kötetlen szovjet–amerikai államfői találkozó gondolata az amerikai elnök 1989 júliusi budapesti és varsói látogatása során fogalmazódott meg, a két szuperhatalom képviselői pedig a helyszínt illetően Máltában egyeztek meg. A Kelet és Nyugat, Észak és Dél között félúton fekvő földközi tengeri sziget kiválasztása szimbolikusnak számított, de ideálisnak tűnt abból a szempontból is, hogy a korábban NATO-támaszpontnak helyet adó szigetország semlegességét egy évtizeddel korábban deklarálta. Az eredeti tervek szerint a két delegáció a kis halászfalu, Marsaxlokk közelében a tengeren állomásozó hadihajókon, az amerikai Belknap és a szovjet Szlava cirkálókon, felváltva tanácskozott volna, de ezt egy helyi vihar meghiúsította, így a tárgyalások színtere a Makszim Gorkij utasszállító hajó lett. A megbeszélések 1989. december 2. és 3. között zajlottak.

A zárt ajtók mögött, formális napirend nélkül folytatott megbeszéléseken elsősorban a nemzetközi politikai és katonai kérdések kerültek terítékre. Szó esett az afganisztáni és a közép-amerikai (salvadori, nicaraguai) helyzetről, valamint a német egység kérdésről. Az amerikai elnök a Makszim Gorkij fedélzetén a Szovjetunió és a közép-európai rendszerváltoztató államok reformjaihoz támogatást ígért. A tárgyalássorozatot közös sajtótájékoztató zárta. Bush és Gorbacsov bejelentette: egyetértenek abban, hogy a hidegháborús megosztottság korát fel kell számolni. A rendszerváltoztató közép-európai államokat mindketten támogatásukról biztosították és megegyeztek abban, hogy 1990 júniusáig aláírják a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szerződést (START), 1990 végéig pedig a hagyományos fegyverekről szóló megállapodást, továbbá a vegyi fegyverek globális betiltása érdekében is lépéseket tesznek. Máltán már Gorbacsov is nyitottabban állt a közös kérdésekhez, ami azt eredményezte, hogy számos esetben, mint a fegyverzetcsökkentés folyamatában, az emberi szabadságjogok biztosításában vagy a közép-európai szovjet jelenlét felszámolásában konkrét megállapodások születtek.

A máltai csúcstalálkozó után érezhető vált a változás. A sajtó a Máltán történteket az 1945-ben megtartott jaltai találkozóhoz hasonlította, jelezve ezzel azt is, hogy az Európát négy évtizedre gúzsba kötő és megosztó „jaltai világrend” véget ért. Bush és Gorbacsov 1989-es tárgyalása egy bonyolult és évtizedes folyamat záróakkordja volt, ami Ronald Reagan elnökségével és Gorbacsov hatalomra jutásával kezdődött, majd a két vezető évenként megtartott személyes megbeszéléseivel folytatódott. Így Málta egy nagyobb diplomáciai eseménysorozat végső állomásaként értékelhető.

Nagy Gergely