„Harckocsival behajtani tilos!” – olvashatták a kaposváriak 1989. november 4. délutánján, a megyeszékhely főutcáján az utódpárt MSZP sajátos közlekedési táblájának feliratát. A párt egyik helyi prominense elmondta, a tábla azt a közös óhajt hivatott kifejezni, hogy az országban zajló politikai változást semmiféle külföldi erő ne zavarja meg. Az már egyáltalán nem zavarta a város állampárti alapszervezetét, hogy 33 évvel korábban éppen a párt által működtetett diktatúra fenntartása érdekében zavarta meg „külföldi erő” a magyarországi változásokat. A bocsánatkérés 1989 novemberében is elmaradt. Nem történt meg egy hónappal korábban, az MSZMP utolsó és az MSZP első kongresszusán, ahogy az október 23-i megemlékezések is e nélkül múltak el. November 4-én az MSZP lapja, a Népszabadság a gyásznap helyett november 7-re, azaz a lenini bolsevik puccs évfordulójára koncentrált. „Az MSZP meggyőződése, hogy az október forradalom eszméinek, a valódi lenini gondolatoknak az ezredfordulóhoz közeledő európai baloldal számára is van üzenetük” – olvashatjuk a lap november 4-i számában. Ennél jobb időzítést el se lehetett volna képzelni. Ugyanakkor rávilágított mindez az utódpárt rendszerváltoztatással kapcsolatos hozzáállására. November 7. igen, november 4. nem.

Aznap este a Krassó György-féle Magyar Október Párt és a Magyar Radikális Párt megemlékezéssel egybekötött tiltakozást szervezett a Szovjetunió Nagykövetségének épülete előtt. A Bajza utcai demonstráció célja a hősi halottak és az ártatlanul kivégzettek előtti tiszteletadás mellett a szovjet megszállás elleni tiltakozás volt. 1956. november 4-én a Szovjet Hadsereg olyan katonai erőt vetett be Magyarország ellen, amilyenre utoljára a II. világháború éveiben volt példa. Az ezt követő 33 évben a szovjet megszállás volt a kommunista diktatúra fennmaradásának legfőbb garanciája. A tiltakozók a szovjet csapatok feltétel nélküli és azonnali kivonását követelték a követség épülete előtt. A Horn Gyula vezette Külügyminisztérium még aznap közleményben ítélte el a tüntetést: „Ma amikor hazánkban korszakos változások zajlanak, megnőtt a súlya az ország jövőjéért érzett felelősségnek, a történelmi tények helyes megítélésének, a tettek hitelének. Kiemelkedő fontosságú, hogy a szomszédos országokhoz fűződő kapcsolataink az európai hagyományoknak megfelelően, a kölcsönös bizalmon és egymás megbecsülésén alapuljanak. Átmeneti korunk amúgy is kényes egyensúlyait szükségtelen, sőt káros feszültségekkel terhelni. Ilyen, a Magyar Köztársaság és a Szovjetunió kapcsolatának kárt okozó, a nemzeti érdekeinkkel ellentétes fellépésnek tekintjük a két párt felhívását, amely szélsőséges jelszavakkal szervez tüntetést a budapesti szovjet nagykövetség előtt. A Magyar Köztársaság kormánya elhatárolja magát az ilyen és ehhez hasonló akcióktól és kifejezi reményét, hogy a történelmi eseményekről való megemlékezésekben a józanság kerekedik felül”. Nagy kár, hogy 33 évvel korábban a pártvezetés nem határolódott el az akkori eseményektől, amelyek szintén súlyosan terhelték a magyar és a szovjet nép kapcsolatát. A tüntetés ellen természetesen a szovjetek is tiltakoztak.

Az MDF Tökölön, a helyi szovjet laktanya előtt tartotta megemlékezését. 33 évvel korábban itt a laktanyában tartóztatták le Maléter Pált és társait, akik a szovjet csapatkivonásokkal kapcsolatos egyeztetések miatt érkeztek a tököli szovjet laktanyába. A megemlékezésen felszólalt Csurka István író, a párt elnökségi tagja, aki beszédében kiemelte: „A világ az 1956-os események óta megváltozott. Ma már abszurditás, hogy egy nagyhatalom kivégeztesse a tárgyalásra hívott kormánydelegáció tagjait. Az a világhatalom, amelyik ezt a gyalázatos tettet 1956-ban elkövette, a saját belső bajaival küzd, a szétesés határán áll, és csak az egész világ támogatásával tudja végrehajtani azokat a reformokat, amelyekre fennmaradásához szükség van” – olvashatjuk a Magyar Nemzet november 6-i tudósításában. Az eseményen részt vett Gyenes Judit, a megtorlások során kivégzett honvédelmi miniszter, Maléter Pál özvegye is, aki ünnepélyesen felavatta a Maléter tiszteletére állított kopjafát.

1989. november 4-én először volt lehetősége a magyaroknak szabadon és a hatóságok üldözése nélkül megemlékezni az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének gyászos évfordulójáról. Aznap nem csupán a hősökről és a megtorlás során kivégzett áldozatokról emlékeztek meg országszerte több helyszínen, de ahogy azt a Magyar Október Párt szovjet nagykövetség előtti tüntetése kapcsán fentebb láthattuk, a megszálló szovjet csapatok kivonásának követelése továbbra is a rendszerváltoztatás legfontosabb elvárása volt a magyar társadalom részéről. A régi/új állampárt vezetése részéről viszont – habár már zajlottak a csapatkivonási tárgyalások, sőt már sor került tényleges csapatkivonásokra is – a szovjet megszállás elleni tiltakozás még mindig – 1989 novemberében is – tabutémának számított.

2001 óta november 4. nemzeti gyásznap az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottjainak, valamint a megtorlás során kivégzett áldozatok emlékére.

Balogh Gábor

Borítókép: Fortepan / Vészi Ágnes