1989. november 26-án a magyar választópolgárok első alkalommal vehettek részt szabad népszavazáson. A rendszerváltoztató pártok egy része által kezdeményezett referendumon a szavazópolgárok több mint 58 százaléka vett részt. A szavazólapokon négy kérdés szerepelt, innen kapta a népszavazás a „négyigenes” jelzőt. A szavazást megelőzően a politikai pártok kampányt hirdettek, amely egyben a következő évi első szabad országgyűlési választások főpróbájának is tekinthető. Hosszú évtizedek után az ország közterületeit immáron nem az állampárt propagandaplakátjai, hanem a pártok választásra buzdító – vagy éppen otthonmaradásra felszólító – plakátjai lepték el.
1989. szeptember 18-án lezárultak a háromoldalú Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások. A zárónyilatkozat aláírásának napján két ellenzéki párt, az SZDSZ és a FIDESZ bejelentették, hogy akadályt a megállapodás elé nem gördítenek, de alá nem írják a közös nyilatkozatot. Bejelentették továbbá, hogy négy kérdésben: a Munkásőrség feloszlatása, az állampárt munkahelyekről való kivonása, a pártvagyonnal való elszámolás és a köztársasági elnökválasztás kapcsán népszavazást kezdeményeznek. A kezdeményezéshez közben csatlakozott az FKGP és a Szociáldemokrata Párt is. Az Országgyűlés a népszavazást november 26-ra, vasárnapra írta ki.
Időközben a négy kérdés közül három okafogyottá vált, hiszen a parlament a Munkásőrség, a pártvagyonnal való elszámolás és a munkahelyekről való kivonulás tárgyában döntést hozott, de valójában az első pillanattól kezdve a legfajsúlyosabb kérdés a köztársasági elnök személyére vonatkozott. A kerekasztal-tárgyalások eredményeképpen az államfő személyét még az országgyűlési választások előtt, közvetlen választás keretében választották volna meg az ország polgárai. Ebben mind az MSZMP/MSZP, mind pedig az MDF egyezségre jutott. A négy alá nem író párt viszont tiltakozott ellene, mivel a választásokon nagy valószínűséggel Pozsgay Imre, az MSZP jelöltje lett volna a befutó. Elképzelésük szerint a köztársasági elnök megválasztását csak az országgyűlési választások után lehet napirendre tűzni, miután az országnak már legitim törvényhozó testülete van. Megkezdődött a népszavazási kampány, amelyben a résztvevő politikai erők élesben próbálhatták ki magukat.
A kezdeményező pártok kiadták a jelszót: „Aki otthon marad, a múltra szavaz!” Ennek megfelelően a választásokon való részvételre és mind a négy kérdés esetében ˝igen˝ szavazat leadására buzdították a polgárokat.
Az SZDSZ választási plakátja. Terror Háza Múzeum Fotótár
A népszavazás tétjét az is emelte, hogy több mint négy évtized után ez volt az első alkalom, amikor a magyar szavazópolgárok kötöttségek nélkül egy valóban szabad választáson vehettek részt. Erre hívta fel a figyelmet a népszavazást kezdeményező pártok közös plakátja, amelyen egy 18 éves elsőszavazó fiatal és egy tőle negyven évvel idősebb polgár folytat párbeszédet: – Először megyek szavazni – mondja a fiatal első szavazó, mire az idősebb: –Én is, pedig 40 éve vagyok nagykorú. A plakáton szereplő párbeszéd rámutat arra, hogy a diktatúra négy évtizede alatt nem voltak szabad választások. Ugyan a parlamenti választásokat időről-időre megrendezték, de ott csak egy listára, az állampártéra lehetett szavazni, így a választásnak nevezett procedúrának valójában nem volt tétje.
A népszavazást kezdeményező pártok plakátja. Terror Háza Múzeum Fotótár
Az állampárt jogutódja a Magyar Szocialista Párt (MSZP) szintén a választásokon való részvételre buzdított, azonban a szavazatok tekintetében három ˝igen˝ és egy ˝nem˝ voks leadására ösztönözte a polgárokat. A ˝nem˝ szavazat természetesen a köztársasági elnök választásának a kérdésére vonatkozott, mivel a párt biztosra vette, hogy saját jelöltje Pozsgay Imre lesz majd a választás nyertese. A három ˝igen˝ azonban már megtévesztő volt, hiszen ahogy fentebb említettük, maga az állampárti parlament hozott korábban döntést arra vonatkozóan, hogy a három kérdésben enged a rendszerváltoztató pártok és a társadalom követelésének, ennek megfelelően feloszlatták a Munkásőrséget, kivonták a pártszervezeteket a munkahelyekről és vállalták a vagyoni elszámolást. Ennek ellenére ebben a három kérdésben az MSZP ˝igen˝ szavazat leadására biztatta a szavazópolgárokat.
Az MSZP választási plakátja. Terror Háza Múzeum Fotótár
Az MDF már az első pillanattól kezdve nem értett egyet a népszavazás megszervezésével. Csengey Dénes író, a Fórum egyik alapítója Népszavazás előtt című írásában kijelentette: „Egyre nagyobb a veszélye annak, hogy a politikai közvélemény, egyáltalán a magyar nép politikai káprázatok áldozatává válik.” Álláspontja szerint a népszavazás egyedül az SZDSZ-nek volt fontos, amely így próbált magának támogatást szerezni, egyáltalán megismertetni a szavazópolgárokkal a párt közösségét: „Futniuk kellet a politikai tőkéjük után. A demokráciacsomag készen volt, a labda a kapuba jutott, miközben ők a partjelzővel vitatkoztak. És most utólag azt akarják bebizonyítani, hogy ők, csakis ők a góllövők.” Csengey a Magyar Televízió interjújában jelentette be, hogy a párt a szavazástól való távolmaradásra buzdítja a polgárokat. Az MDF választási plakátjain, szórólapjain ennek megfelelően otthonmaradásra kérte a szavazópolgárokat. Egyik plakátjukon La Fontaine, A holló meg a róka című meséjének ikonikus jelenetét idézték meg, amelyen a róka megpróbálja „kiénekelni” a sajtot a holló csőréből. A kép alatt a felirat: Mese az első igenről…
Az MDF választási plakátja. Magyarország politikai évkönyve 1990.
A népszavazás november 26-án végül a kezdeményező pártok győzelmével zárult. Győztek az igenek, mind a négy kérdésben. Ugyanakkor, amíg a három lényegében tét nélküli kérdés esetében az igenek elsöprő, 95 százalék körüli eredménnyel szerepeltek, a köztársasági elnök megválasztásával kapcsolatban éppen hogy, 50,07 százalékos eredménnyel kerültek többségbe. Mindez jól mutatja, hogy a népszavazás legfontosabb kérdése az államfőválasztással kapcsolatos pont volt. A népszavazáson a választójoggal rendelkezők 58,04 százaléka vett részt.
A négyigenes népszavazás eredményét két nappal később, november 28-án jelentették be az Országházban. A referendum eredményes volt, így a négy kérdés kapcsán leadott szavazatok ügydöntőnek minősültek. Ennek azonban szinte kizárólag az első kérdés tekintetében volt jelentősége, hiszen a döntés értelmében a köztársasági elnök megválasztását az országgyűlési választások utáni időre halasztották. A választás igazi nyertese az SZDSZ volt. A párt egészen 1989 novemberéig Budapesten kívül szinte nem is létezett, azonban a népszavazási kampány segítségével jelentősen javult az ismertsége országszerte. Mindemellett a négyigenes népszavazás és az azt megelőző kampány sikeres főpróbája volt a tavaszi első szabad országgyűlési választásoknak.
Balogh Gábor
Borítókép: Terror Háza Múzeum Fotótár