30 évvel az egyesítést követően még mindig óriási különbségek vannak Németország keleti és nyugati fele között. A történelmi aszimetria szembeötlő a bérek, az életszínvonal és a politikai értékrend tekintetében is.
Mödlareuth falucska a maga 15 házával és félszáz lakosával a hidegháború szimbóluma a mai napig. Thüringia és Bajorország határán fekszik, ám a II. világháború végéig e helyzetből nem adódott probléma az ott lakók számára. Németország felosztását követően azonban az északi terület az NDK-hoz, a déli pedig az NSZK-hoz került. A faluban már jóval a berlini előtt felépítettek egy falat, ami a település két részét elválasztott egymástól. A Mödlareuth mindkét oldalán élők kivétel nélkül ismerték egymást: baráti, rokoni kapcsolatban állottak, ám a betonfal, az aknazár és a géppuskafészkek lehetetlenné tették a kapcsolatot a kis közösség tagjai között. (Vesd össze: Szelmencz története Felvidéken.)
A falucskát a hidegháború későbbi éveiben „Kis-Berlinként” kezdték el emlegetni és az erőszakos kettéosztottság szimbólumává vált: 1983-ban meglátogatta George H. W. Bush alelnök, az USA későbbi elnöke is. „Ich bin ein Mödlareuther!” - mondta beszédében a politikus, – utalva J. F. Kennedy híres mondatára, melyet Nyugat-Berlinben mondott 1963-ban: „Ich bin ein Berliner”.
Németország újraegyesítését követően a műszaki határzárat felszámolták, ám egy kis részét meghagyták az utókor számára, ott a mai napig tematikus múzeum működik (vesd össze: a felsőcsatári Vasfüggöny Múzeummal.)
Noha Mödlareuth lakói már szabadon járhatnak-kelhetnek a falucska két fele között, a megosztottság a mai napig fennáll: a településnek mindmáig két polgármestere, két hívószáma és két irányítószáma van. A Mödlareuth sorsában úgy van jelen Németország sorsa, mint cseppben a tenger.
Az egykori NDK lakossága az újraegyesítés óta 10%-kal csökkent. Ez koránt sem meglepő: A keletnémet területen élők mindmáig többet dolgoznak, mint a nyugati tartományok polgárai, ám éves szinten, átlagosan 5 ezer euróval keresnek kevesebbet. A bruttó átlagbér Hamburgban több mint 40 ezer euró, míg Brandenburg keleti felében nem éri el a 29 ezer eurót. Egy közelmúltbeli felmérés szerint a kelet-német területen lévő vezetői helyeknek csak 23 százalékát töltik be kelet-német állampolgárok. A teljes Németországot tekintve pedig a vezetői posztokon mindössze 1.7 százalék a kelet-németek aránya, noha a kelet-német lakosság aránya az összlakosságon belül 17 százalék. Megállapítható, hogy a keletnémetek kevésbé elégedettek a német demokrácia működésével, és szkeptikusabbak az Európai Unió működésével szemben is. Összességében az élettel való elégedettségük sokat javult az elmúlt 30 évben, de jelentősen elmarad a nyugatnémetekétől.