Krassó György 1932. október 19-én, Budapesten született. Gimnáziumi tanulmányait félbehagyta, hogy esztergályosként dolgozhasson, végül leérettségizett, s 1951-ben beiratkozott a Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetemre. 1947-ben korengedménnyel lett a Magyar Kommunista Párt tagja, azonban 1953-ban kilépett a pártból, mert megismerte az eszme igazi arcát. Véleményét nem is titkolta, ezért kevéssel államvizsgája előtt – eltanácsolták az egyetemről.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésekor részt vett a Magyar Rádió épületének ostromában. A karhatalmi erők és az szovjet megszállók ellen ezt követően is folytatta a harcot, de október 25-én hajnali órákban az államvédelem fogságába került. Erre ő maga a későbbiekben így emlékezett vissza: „»Állj! Kezeket fel!« a Mérleg utca és a Nádor utca sarkán sötéten emelkedő ávós épület előtt álló géppisztolyos ávós lövésre emeli fegyverét. Csütörtök van, október 25-e, hajnali négy óra. Két nap óta nem aludtam, kedd este óta állandó tűzharcban álltam a stúdiónál és környékénél az ávósokkal és oroszokkal. Hiába van a zsebemben pisztoly, hiába, mert nincs csőre töltve, mire felhúznám, már késő. És különben is tele az épület ávósokkal, egyedül nem vehetem fel velük a harcot. Felemelem a kezem. »Magasabbra te kutya, mert átlőlek.«” Ezután öt napot az fogságban töltött és csak a szerencsének köszönhette, hogy nem végezték ki: „Alig jöttem meg, visznek a kihallgatásra. Le a földszintre, vagyis a föld alá. A folyosókon, lépcsőkön hátratett kezekkel kell menni. »Lőttél ávósokra?« »Nem eleget.« »Nem eleget? Az anyád istenit. Estére lógni fogsz, ne félj! De ha még egy ilyen választ adsz, szétverjük a fejedet már most! Értetted?«”

A mindössze 24 éves felkelő szabadságharcos az október 30-án kihirdetett amnesztia keretében szabadulhatott és november 3-án a Magyar Jövő című egyetemi lapban Hat nap az ÁVH fogságában címmel publikálta „élményeit”. A harcot a november 4-i második szovjet intervenció után sem adta fel, november 15-ig röpiratokat terjesztett, amikor is újra fogságba esett. A novemberben terjesztett röplapokban Krassó az elsők között hívta fel a figyelmet a közelgő Kádár-rezsim illegitim voltára: „A kommunista politikusok mindig is hazudtak, de amit Kádárék csináltak, az mindenen túltesz.” A magyar lakosságot az ellenállás folytatására buzdította: „Védjük meg a forradalmat, amennyire tudjuk!” Fogságba esése után bíróság elé állították, ahol a halálos ítéletet csak azért kerülte el, mert a vád képviselője a fegyveres harcokban való aktív részvételét nem tudta bizonyítani. Röplapterjesztésért végül tíz év szabadságvesztést kapott, ám a hatalomnak Krassó a börtönben sem volt hajlandó engedni. Megpróbálták besúgónak beszervezni, de a magánzárkát is vállalva (összesen tizenhárom alkalommal), sosem tett jelentést harcostársai ellen. Humora sem hagyta el, amit jól bizonyít, börtönviszonyokra való visszaemlékezése: „jól lehetett fogyni tőle”.

1963-ban amnesztiával szabadult, de ez nem jelentett egyet rehabilitálásával. Szabadlábra helyezése után rendőrhatósági felügyelet alatt, röviden REF-es személyként tartották nyilván, ami folyamatos rendőri megfigyelés és felügyelet alatt állt. Börtönben töltött évei után csak segédmunkásként dolgozhatott, később fordítóként kezdték alkalmazni. 1973-ban leszázalékolták, mert hallása erősen megromlott a börtönévek alatt. Félbeszakított közgazdasági tanulmányait 1976-ban be tudta fejezni, egy évre rá doktori fokozatát is megszerezte. Krassó György a rendszerváltoztatás előtti évtizedekben is aktív rendszerellenes tevékenységet folytatott. Szabadulása után izgatás vádjával szinte azonnal lecsukták, fél évig előzetes letartóztatásban volt, de végül jogerősen felmentették. Különböző fórumokon követelte a szovjet csapatok kivonását, a magyar szabadság visszaállítását.

A hatóságok rendszerellenes tevékenysége miatt folyamatosan zaklatták, minden rendelkezésükre álló eszközzel próbálták ellehetetleníteni. Előfordult, hogy egy rendőr őt verte meg, hatóság elleni erőszak miatt mégis majdnem ő került börtönbe. 1979-től részt vett az ellenzéki szervezkedésekben. Az 1980-as évek elején ő volt az első 1956-os megemlékezés szervezője, majd 1981 és 1982 fordulóján megalapította saját szamizdatkiadóját, a Magyar OktóberKiadót. Minden kortárs szamizdatost ismert és segített. Sosem törekedett vezető szerepre, a kortárs ellenzékiektől gondolkodásban és életvitelben is elkülönült. A Beszélősöket túlságosan elitistának tartotta, saját szamizdattevékenysége céljául az egyszerű emberek elérését és felvilágosítását tűzte ki. Fő utca 37. alatti lakása, ahol nagymamájával élt együtt, „szamizdatos zarándokhellyé” vált. ’56-os múltjához ragaszkodva mindig is magányos harcos volt. Délelőtt lehetetlen volt elérni. Mivel általában a hajnali órákig dolgozott, emiatt délután kettő, vagy három óra felé ébredt. A napot kávéval, röviddel és cigarettával kezdte, barátai szerint vendégeit a „Kávé, tea, alkohol?” kínálással köszöntötte.  

Londonban élő bátyja súlyos balesete miatt Krassó évekig sikertelenül igényelt útlevelet, végül 1985-ben engedélyezték a kiutazását. A diktatúra szabad utazást korlátozó politikájára a Magyar Füzetek 8. számában (1981) mutatott rá „Az útlevélhez való jog 1980-ban Magyarországon” című írásában. Kifejtette, bár 1978-ban a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa rendeletben mondta ki, hogy mindenkit megillető jogosultság tekinthető az utazáshoz való jog, de az Elnöki Tanács rendeletének jogi paragrafusai még mindig tartalmaztak olyan korlátozásokat, amelyek lehetőséget nyújtanak az államhatalomnak arra, hogy a „nem kívánatos” személyek továbbra se kaphassanak nyugatra szóló útlevelet. Bár a korábbi évtizedekhez képest az állam már jogi indoklást is adott az elutasításhoz, a döntést megfellebbezni lehetetlen és értelmetlen volt. „Külföldre utazásában valójában meg lehet akadályozni bármikor bárkit még akkor is, ha a törvényben előírt feltételeknek mindenben megfelel.” – összegezte Krassó a Kádár-rendszer útlevél-politikáját.

Krassó Londonba érkezése után kint is maradt, ahol Magyar Október Tájékoztató Szolgálat néven hírügynökséget alapított, amely a Szabad Európa Rádió, illetve a BBC magyar adása számára a magyarországi eseményeket dolgozta fel. Négy év angliai tartózkodás után, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése alkalmából, 1989-ben tért haza. Azonnal a rendszerváltoztatás eseményeinek aktív formálójává vált. Nagy Imre állami újratemetése ellen tiltakozva a Hősök terén és a temetőben egy alternatív megemlékezést kívánt tartani, de tervét a hatóságok meghiúsították. Magyar Október Párt néven pártot alapított. Az „utca pártjának” nevezett szervezetével számtalan figyelemfelkeltő akciót rendezett: a Münnich Ferenc utca visszakeresztelése Nádor utcává, Münnich szobrának ledöntése a Honvéd téren, a csepeli zsíroskenyér-osztás  a Fehér Ház jelképes megszállása egytől-egyig Krassó és a Magyar Október Párt nevéhez fűződik.

Az 1990-es első szabad parlamenti választáson Krassó György és pártja is indult, de az Országgyűlésbe nem sikerült bekerülniük. Az örök lázadó Gyuri még pártja eredményét is figyelemfelhívó akcióra használta fel. Az általuk gyűjtött ajánlószelvényeket elégették, majd a Választási Bizottságnál hamu formájában adták le. Amikor emiatt számonkérték azzal érvelt, hogy a törvényben nincs meghatározva, hogy az íveket milyen halmazállapotban kell leadni. Krassó a rendszerváltoztatás után sem gondolkodott a visszavonuláson. Bár több szívrohamon túl volt, nem kímélte magát. Szamizdatos tevékenységét 1991-ben folytatni kívánta, ekkor egy új kiadványon dolgozott, amelyet az Utca hangja névre keresztelt. Ehhez Londonból még egy komplett nyomdát is hazahozatott, de végül a lap első számát sem sikerült kiadni. Krassó György, Mészöly Miklós író születésnapján rosszul lett, újra kellett éleszteni, majd kórházba került. 1991. február 12-én hunyt el. Nevét és tevékenységét a budapesti Fő utcában és Londonban is emléktábla őrzi.

Nagy Gergely