Belegondoltak már abba, hogy több mint 4 millió magyar állampolgárnak semmilyen személyes emléke sincsen az 1990-es első szabad választásokról? Számukra 1990 áprilisa és májusa semmi különös jelentést nem hordoz, hogy is hordozhatna, hiszen akik 1980 után születtek, még gyerekek voltak. A nyolcvanas évek második felében családi körben már csak ritkán kellett megélnie egy gyereknek a kommunista önkényuralom fojtogató légkörét, hiszen a diktatúra addigra – bár szerkezetét és eszközrendszerét megőrizte – elaggott és elgyávult, és mindenekelőtt elbizonytalanodott. De szabadságot akkor sem adott! Azt a szabadságot, hogy magunk dönthessünk a sorsunkról, ki kellett vívnunk!

1989–90-ben a magyarok és a térség népei a saját kezükbe vették sorsuk irányítását, nem voltak hajlandóak tovább eltűrni az idegen uralmat, és az általa rájuk kényszerített kommunista diktatúrát. Ezt pedig forradalomnak hívják, ahogy a változások is forradalmiak voltak. Idegen megszállás helyett nemzeti függetlenség, állami és közösségi tulajdon helyett magántulajdon, egypártrendszer helyett többpártrendszer, szabad választások, a liberális szabadságjogok érvényre juttatása: szólás-, gyülekezési, vallás- és sajtó-, illetve véleménynyilvánítási szabadság. A győztes forradalmi hullám úgy tűntette el térségünkből a szovjetek uralmát és a kommunizmust, hogy alig maradt látható nyom utána. Egy szempillantás alatt újra birtokunkba vettük országainkat, életünket.

Forradalmak akkor törnek ki, amikor a régi rend már nem mutat életjeleket. De mondjuk ki azt is, hogy azokban a sors- és történelemfordító időkben a magyar elit jól vizsgázott. Ennek köszönhető, hogy nem vesztegettük el legjobbjainkat polgárháborúban, nem fecséreltük el energiánkat az egymás elleni küzdelmekben. A véres és rettenetes emberáldozatokat követelő huszadik századot magunk mögött hagyva nem ontottuk újra honfitársaink vérét, nem kényszerítettünk senkit emigrációba, nem szenvedtünk újabb emberveszteséget. Beértük azzal, hogy forradalmunk új politikai rendszert hozott létre, és egyben nemzeti függetlenségünket is visszaszereztük, és tudomásul vettük, hogy a társadalom megváltoztatása csak hosszú távon, ha egyáltalán, megvalósítható.

1990-ben beleszédültünk a szabadságba és a függetlenségbe, a magántulajdonlás szabadságába, vagyis a demokráciába és a piacgazdaságba. A szocializmus összeomlott, a gazdaság romokban hevert. A többpártrendszeren alapuló demokratikus piacgazdaság feltételeit egy ideiglenes alkotmány és az első szabad kormány megalakulása előtt hivatalba lépő Alkotmánybíróság biztosította.

Schmidt Mária, az ’89-es Emlékév koordinálásáért felelős kormánybiztos írása a Látószög blogon olvasható.