1989. november 4-én országszerte az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére és a megtorlások áldozataira emlékeztek. Krassó György és a Magyar Október Párt, kiegészülve a Magyar Radikális Párttal aznapra tüntetést hirdetett a Szovjetunió budapesti nagykövetségének épülete elé. A demonstráció délután négy órától, másnap reggel hét óráig tartott. Célja nem csupán a szovjet csapatok kivonásának követelése volt, de elhangzott az is, hogy a szovjetek térítsék meg a megszállás négy és fél évtizede alatt Magyarországnak okozott anyagi károkat.
A november 4-re meghirdetett demonstrációt sokan helytelenítették. 1989 végén többen úgy gondolták, hogy nem lenne jó „a medvét ingerelni”, a csapatkivonási tárgyalások már zajlanak, sőt konkrét egységek távozására is sor került már 1989 végéig. Ennek ellenére két ellenzéki szervezet mégis úgy gondolta, hogy van létjogosultsága november 4-én a szabadságharc leverésének 33. évfordulóján demonstrációt tartani a szovjet nagykövetség épülete előtt. A Krassó György által alapított Magyar Október Párt és a Magyar Radikális Párt tagjai délután négy órakor gyülekeztek Budapesten a Bajza utcai követségi épület előtt. A néhány száz fősre duzzadó tömeg gyertyákkal a kezében állt a követség kapujában. A transzparenseken „Ruszkik haza!” és „Nincs honvágyatok?” feliratok voltak.
A tüntetésen Krassó György és Pákh Tibor mondtak beszédet. Mindketten részt vettek az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiben, majd a szabadságharc leverését követően mindkettejüket üldözte a kiépülő Kádár-diktatúra. A két megemlékezőbeszédben egyaránt a 33 évvel azelőtti eseményeket elevenítették fel. Pákh Tibor egy memorandumot írt, amelyben a megszállás által okozott anyagi veszteségeket sorolta, és azok jóvátételét követelte a szovjetektől. „Ha lelki, erkölcsi károkat nem is lehet jóvátenni, legalább az anyagi károk megtérítését ki kell követelni: jóvátétel jár a második világháború után becslések szerint legalább 600 ezer magyar állampolgár kényszermunkára hurcolása, dolgoztatása, megsemmisítése miatt. Kárpótlás jár a birodalomtól országunk bauxit- és uránércvagyonának ellenőrizetlen kiszállítása miatt. A moszkvai birodalom felmérhetetlen károkat okozott ötvenhatos beavatkozásával és az akkor Magyarország ellen viselt totális háborújával. Ráadásul később ki is fizettették a Kádár-rezsimmel a forradalom vérbe fojtásának költségeit” – olvashatjuk a Magyar Nemzet, 2005. december 31-i számában. Pákh Tibor a szovjetek által okozott károk jóvátételként való megtérítését követelte. A beszédek elhangzását követően a tüntetők megpróbálták átadni a petíciót a szovjet nagykövetség valamely tisztségviselőjének, de senki sem volt hajlandó átvenni a memorandumot. Krassó György emellett egy Moszkvába szóló menetjegyet is szeretett volna átadni a szovjet nagykövetnek, de hasonlóan a memorandumhoz, végül az is a tüntetőknél maradt.
A demonstrációt később a szovjet nagykövetség és a kormányzat is elítélte, azzal vádolva a tüntetőket, hogy lelassítják a már megindult folyamatokat, többek között a csapatkivonást. A sajtó jelentős része kifejezetten lejárató hangnemben írt az eseményről, ha egyáltalán megemlítette azt, hogy 1989. november 4-én demonstráció volt a szovjet nagykövetség előtt. A Külügyminisztérium közleményében előre elhatárolódott a tüntetéstől: „Átmeneti korunk egyébként is kényes egyensúlyait szükségtelen, sőt káros terhelni feszültségekkel és nehézségekkel. márpedig ilyen, a Magyar Köztársaság és a Szovjetunió kapcsolatainak kárt okozó, a nemzeti érdekeinkkel ellentétes fellépésnek tekintjük a két párt felhívását, amely szélsőséges jelszavakkal szervez tüntetést a budapesti szovjet nagykövetség előtt” – olvasható a „megelőlegezett bizalom” a Külügyminisztérium november 4-i közleményében.
Mindezzel szemben a visszaemlékezések egyöntetűen kiemelik, hogy a résztvevők békésen és mértéktartóan demonstráltak a nagykövetség épülete előtt. Ha el is hangzott néhány erősebb bekiabálás, a tüntetők hamar leintették izgatottabb társaikat. A tüntetést még a szovjet Pravda is elítélte, így kijelenthető, hogy az elérte a célját. Sikerült tudatosítani a szovjet vezetésben, hogy a magyarok több mint három évtized után sem felejtették el az 1956-os szabadságharc leverését.
Balogh Gábor
Borítókép: Mai Nap, 1989. november 5. (Arcanum Digitális Tudománytár)