A szótárak, enciklopédiák és lexikonok fontosabb részei gondolkodásunknak, mint hinnénk. Ezt bizonyítja, hogy mint lerombolt ház után az alap, egy-egy politikai konstrukció összeomlása után is helyén marad az általa használt nyelvi keret, s tégla gyanánt annak szavai. Ma sem mondhatjuk ki anélkül az „élettér”, a „faj” vagy az „akarat diadala” kifejezéseket, hogy ne jutnának eszünkbe azok az esztelen borzalmak, melyeket nevükben a Harmadik Birodalom elkövetett. – Ezzel szemben a kommunizmushoz kapcsolódó kifejezések (például: kulák, Munkásőrség, osztályharc, proletárdiktatúra) még mindig valami kellemes borzongást, nosztalgiát vagy nevetséges retró hangulatot váltanak ki, noha a sarló-kalapács és a vörös csillag emblémája alatt százmillió halálos áldozatot követelt az, amiről egyesek még mindig hiszik: „szép eszme, csak a megvalósítása volt hibás”. Nem elég, ha kijelentjük a posztendékás traumát feldolgozó, szellemes német film címével szólva, hogy Good bye, Lenin, ha beszédszerkezetünk mélyén megbújik a diktátor.

Huszonhét évvel a rendszerváltoztatás, több mint negyedszázaddal a Szovjetunió megszűnése és jó pár évvel a posztkommunizmus politikai–gazdasági struktúráinak lebontása után a kulturális hegemónia alapjának számító szóhasználat még mindig őrzi a kommunizmus örökségét – bizonyos mértékben a Szovjetunió máig a fejünkben él, szavaink pedig a Párt foglyai. E bolsevik szemantikai környezet marandósága egyfelől létrehozói taktikájának sikerére, másfelől a nemzeti és demokratikus gondolkodás előtt álló, még elvégzendő munka mennyiségére utal. A bolsevikok pontosan tudták, hogy a valóság néven nem nevezése, a tetteikkel kapcsolatos megtévesztő szavak (vö. államosítás, béketábor, népi demokrácia) alkalmazása és az eszméik terjesztését szolgáló propaganda nehezen legyűrhető álvalóságot teremt. Politikai rendszerüket ugyanis anélkül nem lehet legyőzni, hogy előbb kulturális szövevényükkel le ne számolnánk. – Ez volna a „felépítmény” bosszúja az „alapon”! S ezért jelentett fordulópontot, amikor Reagan „a gonosz birodalmának” nevezte a Szovjetuniót, megfosztva kínosan sokáig tartó legitimációjától.

A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójának cikke a Látószög blogon olvasható.