A Kádár-rendszer éveiben is szigorú cenzúra működött, a „gulyáskommunizmus” idején nem lehetett bizonyos témákat érinteni a sajtóban, irodalmi művekben és a filmekben sem. A szovjet GULAG-táborok, az 1956-os forradalom és szabadságharc, a diktatúra valós története egytől egyig tabutémának minősültek. A rendszerváltoztatás folyamatában azonban kulturális téren is enyhülés vette kezdetét.
Az 1988 előtt hivatalosan nem bemutatott, de létező filmek rendszerint olyan témákat érintettek, amelyeket odáig mély hallgatás vett körül. Nem lehetett kritikával illetni a Szovjetuniót, a szomszédos, „baráti szocialista” államokat, valamint a kommunista rendszer és az ideológia alapjait sem. Volt azonban egy fontos változás, a Rákosi-korszak merev kultúrpolitikája és a Kádár-korszaké között. Ugyan csak néhány kijelölt vetítőhelyen és előre meghatározott létszámú közönség előtt, de 1959-től akár nyugati filmeket is be lehetett mutatni.
Bacsó Péter nevéhez köthető az egyik leghíresebb magyar film, amely A tanú címet viseli. Bár az 1960-as évek második felében érhette némi kritika a Rákosi-korszak túlkapásait, Bacsó 1969-es tanújának a betiltás lett a sorsa. A filmben megelevenednek az 1950-es évek kulturális, politikai és gazdasági viszonyai, például az erőltetett menetben, de kellő szakértelem nélkül végzett gazdasági fejlesztések, az Alföldön végzett narancstermesztési kísérletek, vagy Pelikán elvtárs tűzvészben elpusztult házának villámgyors és terv szerinti újjáépítése ablakok és ajtók nélkül. A parasztság sanyargatását a feketevágás és a házkutatás jelenetén keresztül láthatjuk, de az Őze Lajos által megformált Virág elvtárs karakterében az államvédelem egykori vezetője, Péter Gábor is megjelenik a színen. A film eredeti változatát nem engedték nyilvánosan vetíteni, erre tíz évet kellett várni, és 1979-ben is csak a cenzúrázott verziót láthatta a közönség.
A Magyar Televízió 1982-ben tűzte műsorára a 2. magyar hadsereg tragédiáját bemutató Krónika című dokumentumfilm-sorozatot. Sára Sándor 1979-től három éven keresztül készített interjúkat egykori szemtanúkkal, túlélőkkel. Kezdetben kétórásra tervezték a dokumentumfilmet, végül egy 25 részes sorozatot készítettek, amelynek az első 17 részét vetítették le. A Krónika körül botrány alakult ki, hiszen kendőzetlenül beszéltek a doni eseményekről, a szovjetek ellen vívott harcról. Az egyes részek így végül megvágva, cenzúrázva kerültek a nézők elé, később levették a műsorról, és egészen a rendszerváltoztatás idejéig a „dobozban maradtak” a felvételek.
1983-ban mutatták be szintén Bacsó Péter rendezésében az a Te rongyos élet című filmet, amely az 1950-es években kitelepített „osztályellenségnek” minősített személyek sorsát mutatja be. Sziráky Lucy színésznőt egykori arisztokrata férje miatt, így a családi alapon rá is kivetített osztályidegen származása miatt vidékre telepítik, ahol más kitelepített arisztokratákkal kell egy újfajta életre berendezkednie, ami a koránkelést, a mezőgazdasági munkát, a kiszolgáltatottságot és a lehetetlen életkörülményeket jelentette. A film szembenállást mutatott az 1950-es évekkel, hiszen a Kádár-korszakban a megtorlásokat követően a diktatúra irányítói igyekeztek elhatárolódni a sztálinista évek tetteitől. A nyílt terror alkalmazása, az osztályidegenek fenti módon történő büntetése nem volt már jellemző.
A diktatúra közelgő összeomlását jelezte, hogy az 1980-as években egyre inkább változni látszott a hivatalos emlékezetpolitika, felszínre kerültek a korábbi tiltólistás témák, ennek ellenére számtalan alkotás maradt a dobozokban, amelyeket csupán az 1989-es rendszerváltoztatást követően mutathattak be.
Lakatos Dorina
Borítókép: Fortepan / Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely