A rendszerváltoztatással megkezdődött a közterületek átnevezésének eljárása. A cél a diktatúrát szimbolizáló elnevezések eltörlése és a közterületek újrakeresztelése volt. Mindez fontos részét képezte/képezi a történelmi igazságtétel folyamatának.
A közterületek elnevezései összefüggésben állnak az adott ország politikai berendezkedésével, természetesen nem volt ez másképp a kommunizmust megelőző időkben sem. A két háború közötti években, valamint a második világháború idején Magyarország szoros kapcsolatokat ápolt Olaszországgal és Németországgal, amely viszonyt a főváros közterület elnevezései is visszatükrözték. A mai Oktogon így 1936-tól Benito Mussolini nevét viselte, a Kodály körönd pedig Hitler térként volt ismert a háború végéig. A régi Oktogon feliratú táblák azonban nem maradtak sokáig a háború után sem a falakon, a városvezetés az elnevezést November 7. térre változtatta. Az Andrássy utat 1950-ben Sztálin útra keresztelték, majd az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően kapta Budapest legszebb sugárútja Népköztársaság út nevet. Ezt az utat járta be a mai Nyugati tér is, amely volt Párizsi tér, majd az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Császárság közötti kapcsolatok szorosabbra fonódásával 1914-től Berlini térként jegyezték, 1945-ben pedig Marx tér lett belőle.
Az 1940-es évek végétől a közterületek az esetek nagy többségében kommunista vezetők, teoretikusok, a munkásmozgalom híres képviselőinek nevét viselték. Eltüntették a főváros térképéről a Hitler, Mussolini, Horthy és Gömbös Gyula elnevezéseket. A III. kerületi Királyok útja 1945-től a Vörös Hadsereg útja lett, a Rudolf trónörökös feleségének nevét viselő Stefánia utat 1946-ban Vorosilov marsallról nevezték el, míg a Prohászka Ottokár utca Engels néven került bejegyzésre. A tanácsköztársasági vezetők neve, például Kun Béla vagy Szamuely Tibor sem maradhatott el az utcatáblák sorából, igaz az ő nevük csak a Kádár-korszakban került az utcanévtáblákra. De nem csupán a kommunista vezetők nevei kerültek fel a térképre. 1952-ben a Lehet teret Élmunkás térre nevezték át, utalva ezzel az új korszak „hősére”.
1990 nyarán kezdődött meg a kommunista utcanév-örökség felszámolása. Az ország ekkor még a rendszerváltoztatás folyamatának kellős közepében volt. A tavasszal megtartott szabad parlamenti választások után, de az őszi önkormányzati választásokat megelőzően kezdődött meg az újrakeresztelés. A Fővárosi Tanács már 1989-ben döntött arról, hogy a kerületi utcák nevéről maguk a kerületek dönthessenek, a főváros kezelésében lévő, jellemzően a nagyobb forgalmú főutakról, terekről pedig a főváros. Ezentúl a városrészek elnevezései is fővárosi hatáskörbe tartoztak. A Tanács 1990. június 19-én napirendre tűzte a kezelésébe tartozó közterületek átnevezését.
A névadás folyamatosan zajlott, 1995-ben a Népszava már arról tudósított, hogy addig összesen 475 közterület vett fel másik nevet. A változtatások során több közterület visszakapta régi nevét, de volt, ami teljesen újat vett fel. A mai Hercegprímás utca 1991-ben néhány hónapig újra viselte a hagyományőrző Nagykorona utca nevet, de a Bazilika közelsége miatt úgy döntöttek, hogy az utcát Mindszenty bíboros tiszteletére Hercegprímás utcának fogják elnevezni. A Marx tér a Nyugati tér nevet vette fel, míg a Münnich Ferenc utca visszakapta régi elnevezését, azóta ismét Nádor utca szerepel a közterület tábláin. Utóbbi esetében Krassó György 1956-os forradalmár, a rendszerváltoztatás ikonikus alakja már egy évvel korábban, 1989-ben elvégezte a visszakeresztelést.
A módosítások nem minden esetben alakultak zökkenőmentesen, 1990. június 20-án a Magyar Nemzet így írt erről: „Döntöttek arról is, hogy június 20-tól a főváros újabb területein állítja vissza a történelmi városrészek nevét. Egyúttal határozat született arról is, hogy több ismert V–VI. kerületi utca, közterület nevét meg-, illetve visszaváltoztatják: az Engels tér nevét Erzsébet térre, a Lenin körútét Teréz körútra, a Tolbuhin körútét pedig Vámház körútra. Nem fogadta azonban el a testület a Gorkij fasor nevének Vilma királyné útra történő változtatását, illetve nem döntöttek arról sem, hogy a Felszabadulás tér nevét Apponyi térre vagy Kígyó térre változtatják-e”.
A rendszerváltoztatás idején a kommunista múltra emlékezetető közterület elnevezések jelentős részét eltüntették, de még a 2000-es években sem számított ritkaságnak belefutni Kun Béla vagy Szakasits Árpád nevébe egy-egy térképen. Ma már jóval nehezebb hasonló utcanévtáblákra bukkanni, de az Egyetértés, a Felszabadulás, vagy éppen az Úttörő utca, sajnos a mai napig használatos kifejezések.
Lakatos Dorina
Borítókép: Fortepan / Philipp Tibor