A plakátot Aba Béla grafikusművész, az MDF kampánycsapatának tagja rajzolta, Szörényi Levente zeneszerző-énekes ötlete alapján. A plakát egy szemetesládát ábrázol, amelyben a kommunista múlt különböző relikviái, úgymint párttagkönyvek, Lenin fotója, pisztolytáska, Sztálin-szobor, a Szabad Nép példányai és néhány orosz brosúra hevernek a kukában és mellette a többi szeméttel, krumplihéjjal, üres tojástartóval és más hulladékkal együtt. A kommunista szimbolikát jelképező tárgyak vegyítése a hétköznapi, közönséges szeméttel jól kifejezi azt, hogy a végén minden oda került ahová való. Azt nem tudjuk, hogy Aba Béla ismerte-e Ronald Reagan amerikai elnök 1982. június 8-án a brit Alsóházban elmondott beszédét, amely szerint: „A szabadság és a demokrácia előrehaladása nyomán a marxizmus–leninizmus a történelem szemétdombjára kerül”. Az azonban bizonyos, hogy a grafikusművész zseniálisan ábrázolta Reagan elnök jóslatát.

A plakát és felirata a rendszerváltoztatás egyik legikonikusabb jelképévé vált. Azt mindenki tudta, hogy a szabad választások, különösen az első forduló, egyben népszavazás is lesz, ahol a pártokra leadott szavazatokkal a polgárok arról dönthetnek, folytatódjék-e a rendszerváltoztatás, vagy jöjjön vissza a diktatúra világa. Az természetes, hogy egy új, a demokratikus berendezkedés mellett döntő országban a diktatúra szimbólumai azonnal illegitimmé válnak, különösen egy olyan diktatúra esetében, amely több mint negyven éven keresztül minden a szabadság kivívására elindított kísérletet letört.

A plakátot mind az egykori állampárti elit, mind pedig a kommunista országok vezetői botrányosnak tartották. Mivel a plakáton látható kukában jól kivehető Kim Ir Szen még élő észak-koreai kommunista diktátor arcképével ellátott egyik „könyve”, kisebb diplomáciai problémát okozott a plakát a Phenjannal való kapcsolatokban, de azt természetesen a szovjetek sem néztek jó szemmel. Azonban sokkal erősebb hatást váltott ki az éppen „átalakulásban lévő” egykori állampárti vezetők körében, akik a plakátot nézve azt gondolták, az MDF esetleges választási győzelmét követően kommunistaellenes leszámolások kezdődnek majd. Holott, ahogy az alkotó, Aba Béla megfogalmazta: „A nagytakarítást megtisztulásként értelmeztük, nem pedig szó szerinti értelemben.” S bár a választásokat követően kiderült, hogy az MDF valóban nem készül leszámolásra, a plakát szándékos baloldali félreértelmezése még sokáig a közbeszéd részét képezte, amit a posztkommunista párt kezében maradt magyar sajtó minden eszközzel elősegített. Azzal senki sem foglalkozott, hogy a múlttal való szakítás ígérete valamennyi rendszerváltoztató párt programjában és szlogenjeiben szerepelt, elég, ha az SZDSZ „Pincétől a padlásig!” szlogenjére utalunk, amely éppen az MDF tavaszi nagytakarításra való felszólítását akarta felülmúlni. Ettől függetlenül a sajtóban még hosszú időn keresztül lehetett arról olvasni, hogy az MDF-ben „B-listákat” készítenek, amelyeken azok neve szerepel, aki a párt győzelme esetén elveszítik majd egzisztenciájukat. Akik ezeket a híreket terjesztették egy dologra nem akartak emlékezni, a B-listákat a kommunisták készítettek 1946-ban, így távolítva el a közhivatalokból az antikommunista érzelmű munkatársakat.

Az MDF ellen ekkor indított sajtókampány előrevetítette mi vár a pártra esetleges győzelme után a posztkommunista elit kezében maradt sajtó részéről. Az MDF plakátja ugyanakkor generációk követelését fejezte ki, akik a rendszerváltoztatástól és az első szabad választásoktól a kommunista múlt maradványaitól való megszabadulást várták.

Balogh Gábor

Borítókép: Az Országos tavaszi nagytakarítást! című plakát, a Terror Háza Múzeum gyűjteményéből.