1968. augusztus 20-ról 21-re virradó éjjel a Varsói Szerződés négy tagállamának hadserege: a szovjet, a magyar, a bolgár és a lengyel haderő egységei átlépték a csehszlovák államhatárt és megkezdték a „prágai tavasz” felszámolását. A keletnémet haderő részvételét Moszkva az utolsó pillanatban mondta le, mivel azt még a szovjetek is eléggé visszásnak érezték, hogy a müncheni egyezmény 20. évfordulóján ismét német csapatok lépjenek Csehszlovákia területére. Albánia ekkor már különutas politikát folytatott, míg Románia ma már egyértelműen Moszkva megbízásából eljátszotta a blokk „levelező tagjának” szerepét, hogy ezzel a nyugati országok bizalmába férkőzzön. Mindezt a románok sikeresen végre is hajtották. A prágai tavasz eltiprását a Szovjetunió a Brezsnyev-doktrína értelmében hajtotta végre, amely szerint: „Ha a szocializmussal szemben ellenséges erők egyes szocialista országokat a kapitalista fejlődés irányába kényszerítenek, az nem csak az adott szocialista ország problémája, hanem az egész szocialista táboré”. Ennek megfelelően vonták be a VSZ többi tagországát az intervencióba.

A prágai tavasz leverése üzenet volt a keleti blokk valamennyi tagországának, hogy minden hasonló kísérlet erőszakba torkollhat. Azzal, hogy a szovjetek az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverésétől eltérően nem egyedül, hanem a VSZ tagállamait kötelezve hajtották végre az intervenciót, a felelősséget kollektívvé tették. A négy résztvevő ország kommunista vezetése egyaránt felelős a súlyos beavatkozásért. Ugyanakkor ezt a felelősséget húsz éven keresztül nem vállalták. A történelmi pillanat végül 1989. december 4-én érkezett el, amikor a VSZ öt tagállama – a Szovjetunió, Bulgária, Lengyelország, Magyarország és a NDK – közösen elítélték az 1968-as beavatkozást. A döntés több mint időszerű volt, mivel közben Csehszlovákiában a prágai tavasz után húsz évvel beköszöntött a „bársonyos ősz”, amely az év végére teljesen elsöpri majd a kommunista hatalmat az államszövetségben.

A találkozón résztvevő tagállamok képviselői leszögezték: „A csehszlovákiai demokratikus megújulást megszakítva ezek a jogtalan lépések hosszú távú és kedvezőtlen hatással jártak. A történelem bebizonyította, mennyire fontos, hogy még a lebonyolultabb nemzetközi helyzetben is politikai eszközökkel oldjanak meg bármilyen problémát, szigorúan tiszteletben tartsák a szuverenitás, a függetlenség és a belügyekbe való be nem avatkozás elveit az államok között, ami megfelel a Varsói Szerződésben foglaltaknak”. – idézi a Magyar Hírlap december 5.-i lapszáma. A továbbiakban a közlemény kifejtette, hogy az öt érintett tagállam – belevették az NDK-t is, mivel a támadásra irányuló szándék megvolt a korabeli keletnémet politikai vezetésben – elhatárolja magát az 1968-as hibás döntéstől, egyben elítélik az érintett országok katonai cselekményben való részvételét.

Az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás közös elítélése óriási hatással volt a Prágában november 17. óta nap, mint nap utcára vonuló és békésen tiltakozó, rendszerváltoztatást követelő tömegekre. A határozattal a VSZ tagállamai, beleértve a Szovjetuniót, nem csak a katonai beavatkozást ítélték el, hanem delegitimálták a csehszlovák kommunista vezetést, amely hatalmát végső soron az 1968-as prágai tavasz eltiprásának köszönhette. A hónap végén az antikommunista ellenzéki képviselőkkel kibővített prágai parlament államfővé választotta Václav Havelt. Ezzel új időszak kezdődött az ország történetében.

Csehszlovákia esetében a Szovjetunió, közösen a többi VSZ-tagállammal, elítélte a katonai beavatkozást. Ugyanezt Gorbacsov az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése esetében már nem tette meg. Ennek okai között szerepet játszott az is, hogy 1956-ban a Szovjetunió egyedül, csak a saját hadseregével indított háborút Magyarország ellen, a VSZ tagállamai ebben az intervencióban nem vettek részt, így a beavatkozásért viselt felelősség csak a Szovjetuniót terhelte. Ennek a beismerése pedig még Gorbacsovnak is sokba került volna. Erre három évvel később, 1992. november 11-én került sor, amikor Borisz Jelcin orosz elnök Budapesten, az Országházban követte meg Magyarországot az 1956-os szovjet beavatkozásért.

Balogh Gábor

Borítókép: Magyar Hírlap, 1989. december 5. Arcanum Digitális Tudománytár