Czinege Lajos a Kádár-korszak egyik legstabilabb politikai vezető személye volt. A kovácsinas végzettségű hadseregtábornok 1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba. Éveken át szülőhelyén Karcagon és Jász-Nagykun-Szolnok megyében dolgozott pártmunkásként. 1950-ben egy kiszállása során éppen az ő autója előtt eresztették le a vasúti sorompót, mire kiszállt a járműből és érthetetlen módon lövöldözni kezdett. Emiatt leváltották politikai beosztásából. Nem sokkal később az autója tovább haladását akadályozó menetrendszerint közlekedő autóbuszra lőtt rá. A lövöldözés a vérében lehetett, mivel egy évvel később habár semmiféle katonai előképzettsége nem volt, honvéd századosként állományba vették és a Honvédelmi Minisztériumba vezényelték szolgálatra. Ugyanebben az évben őrnagyi rangot kapott, politikai tisztként szolgált. 1952-ben már alezredesi rangot kapott. Mindezt bármiféle tisztképző akadémia elvégzése, sőt középiskolai érettségi bizonyítvány nélkül. 1954-től pártkarrierje is újból felfelé ívelt, ekkor a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége fegyveres testületek felügyeletéért felelős osztályának helyettes vezetője lett, egy évvel később már ő maga vezette az osztályt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Katonai Bizottság tagja lett.

1956. november 4-ét követően azonnal Kádár János köréhez csatlakozott, már másnap megkapta első megbízását a karhatalom megszervezésére vonatkozólag. Innentől kezdve nyugdíjazásáig folyamatosan ott volt az MSZMP vezető köreiben különböző tisztségekben. 1960 és 1984 között honvédelmi miniszterként irányította a Magyar Néphadsereget. Czinege 24 éves minisztersége alatt lényegében saját személyes tulajdonaként tekintett a hadseregre. Luxusvadászatok, kiskatonákkal az állam pénzén felépített luxusvillák, tucatnyi visszaélés. Ez jellemezte a közel negyedszázados Czinege-korszakot a néphadsereg életében. Közben, amint az Bokor Imre könyvéből és más visszaemlékezésekből is kiderül, semmi sem az volt, aminek látszott. A hadgyakorlatok valódi eredményeit meghamisították, csak a látszatra adtak, de a valódi teljesítményre egyáltalán nem.

Habár Czinege nem volt a Politikai Bizottság, így a legfelsőbb döntéshozó szerv tagja, a Honvédelmi Minisztérium illetékességén belül korlátlan hatalommal bírt. Luxuséletvitelt folytatott, II. kerületi villáját az 1980-as években kilencszobásra bővíttette, Kasópusztán saját magán vadászterületet alakíttatott ki és üdülőt építtetett. Mindezt a legfelsőbb pártvezetés engedélyével tette. Az 1980-as évek végén, immár nem miniszterként és nyugalmazott hadseregtábornokként a Czinege család éppen egy újabb villa építésén ügyködött, ezúttal Leányfalun. Ekkor érte a volt minisztert a Bokor Imre Kiskirályok mundérban című könyve miatt kirobbant botrány.

Az Országgyűlés a könyv által kavart közéleti viharra egy különbizottság felállításával reagált, amelyet Raffay Ernő a parlament független képviselője elnökölt. A testület célja a könyvben vizsgált állítások, s kiemelten Czinege visszaéléseinek a kivizsgálása volt. A bizottság magát az ex-minisztert is beidézte, aki 1989. december 11-én meg is jelent a meghallgatásán. Czinege természetesen tagadott minden vádat és a Népszabadság másnapi lapszámában olvasható tudósítás szerint kijelentette, hogy „megrázta őt a könyv, elsősorban azért, mert abban nem esik szó arról, hogy a hadseregben több évtizeden keresztül kemény munka folyt”. A bizottság tagjait értelemszerűen nem a mellébeszélés, hanem a konkrét tények érdekelték. Amikor rákérdeztek a kaszópusztai birtokra, Czinege szemrebbenés nélkül hárított. Szerinte a luxusüdülő és a magán vadászterület, pusztán egy titkos katonai objektum fedőhelye volt. A luxusvilla és a leányfalui újabb villaépítés kapcsán kifejtette: az építkezést családi segítséggel végzi. Czinege igazán megdöbbentő elszólása azonban ekkor következett. A volt honvédelmi miniszter és miniszterelnök-helyettes visszakérdezett, hogy ő ezzel szemben azt szeretné megkérdezni a bizottságtól, hogy hová tűnt Magyarország 20 milliárd dolláros külföldi adóssága? A meghallgatás során a bizottság talán egyetlen dologról bizonyosodhatott meg: Czinege határtalan cinizmusáról és arról, hogy egyszerűen semmibe vette az egész vizsgálatot.

A hadseregtábornok 1989 novemberében, alig egy hónappal a vizsgálat előtt lemondott katonai rangjáról. Németh Miklós visszaemlékezésében olvashatjuk, hogy a volt miniszterelnök és honvédelmi minisztere Kárpáti Ferenc attól féltek, hogy a meglehetősen indulatos Czinege esetleg kárt tesz a rangjáról való önkéntes lemondását kérő hivatalos levél kézbesítőjének. Nem így történt, rangjától ellenvetés nélkül megvált a volt miniszter. Luxusvillájáról természetesen már nem mondott le. Czinege Lajos nyolc évvel a rendszerváltoztatást követően 1998-ban halt meg.

Balogh Gábor

Borítókép: Czinege Lajos (a kép előterében, kezében cigarettával) az 1979-es katonai parádén. Fortepan / MHSZ