Corvin-köz, Kilián-laktanya, Kossuth tér, a Magyar Rádió épülete, a Budapesti Műszaki Egyetem főépülete, Bem tér és az Új köztemető 301-es parcellája. Valamennyi ikonikus helyszíne az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének. 1989-ben, 33 évvel az események után egytől-egyig megemlékezések színhelye. Amíg egy évvel korábban a kommunista hatalom által tiltott ’56-os megemlékezéseken a rendőrség tömegoszlatást hajtott végre, 1989-ben már teljesen más feladata volt a rendvédelmi szerveknek: a helyszín biztosítása a méltó megemlékezés céljából. „Változik a világ, a rendőröknél most nincs fegyver, a vörös csillag is lehullott sapkájukról, és ugyanolyan karszalagot viselnek mint mi” – hangzott el az egyik ünnepi megemlékezésen a Népszabadság tudósítója szerint.

Aznap a hivatalos program délelőtt 10 órakor a Szent István Bazilikában kezdődött, ahol gyászmisét mutattak be az 1956-os hősök emlékére. A program az Új köztemető 301-es parcellájában folyatódott, ahol már a délelőtti órákban koszorúk és virágok tömege borította a hősök sírjait. Ezt követően város- és országszerte zajlottak a megemlékezések a forradalom és szabadságharc legfontosabb helyszínein. A koradélutáni órákban több ezer fős tömeg gyülekezett a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületénél, amelyet 1956-ban a forradalmárok fegyveres harcot vállalva foglaltak el az ÁVH erőitől. A megemlékezést követően leleplezték az épület falán elhelyezett emléktáblát. A Hősök terén emlékbeszédekkel és közös imával emlékeztek meg a pesti srácok és lányok hősiességéről. Közben ünnepség zajlott a Bem téren is, amely 1956-ban az egyik kiindulópontja volt a forradalmi eseményeknek.

A nap egyik legfontosabb eseménye déli 12 órakor történt meg a Kossuth téren. Szűrös Mátyás a parlament elnöke, ideiglenes köztársasági elnök több tízezres tömeg jelenlétében kikiáltotta a köztársaságot. Az ünnepi beszédet követően a tömeg a Himnuszt énekelte. Az esemény megszervezése során komoly aggodalomra adott okot, hogy vajon lesz-e közönsége az ideiglenes köztársasági elnöknek, hiszen október 23. 1989-ben még nem volt munkaszüneti nap, így felmerült, hogy Szűrös Mátyás esetleg a hatalmas téren csak néhol lézengő embercsoport előtt fogja bejelenteni az új államformát. Azonban október 23-án már a délelőtti órákban látszott hogy nem így lesz. Nem csupán a Kossuth téren, de a város számos más pontján tömegek emlékeztek meg 1956 hőseiről.

A Kossuth tér aznap nem csupán délben, de a kora esti óráktól is az események egyik központi helyéül szolgált. A térre vonuló tömeg fáklyákkal a kezében világította meg a helyszínt, ahol egymást követték a megemlékező beszédek. Felszólalt többek között Fónay Jenő egykori szabadságharcos a politikai foglyok nevében, méltatta a szabad ünneplést, ugyanakkor megjegyezte, hogy megbékélésre csak úgy van lehetőség, ha nem marad el a megkövetés, a bocsánatkérés: „Ha állandóan megbékélésre szólítanak fel az ismétlődő szólamok, akkor bizonyára van kivel megbékélni, s van mit megbocsátani. Sajnálattal kell azonban kijelentenem, hogy egy-két magába néző emberen kívül eddig még soha senki nem kért tőlünk bocsánatot” – idézi Fónay gondolatait a Magyar Nemzet másnapi lapszáma. Wittner Mária szabadságharcos, 1956-os halálraítélt arra szólította fel hallgatóságát: „Neveljenek erkölcsös, jó hazafiakat, hogy az ’56-ban megkezdett munka befejezését ne kelljen vérözönnek kísérnie” – idézi a napilap. Rácz Sándor a Központi Munkástanács egykori elnöke visszaemlékezett a munkástanácsok fontos szerepére, elmondta, hogy letartóztatására 1956-ban a parlament épületében került sor. Beszéde végén kijelentette a hallgatóságnak: „Bennetek van a magyar jövő. Nem a nyugati, keleti segélyekben, hanem bennetek, a magyar gyökérben” – tudósít a Magyar Nemzet.

1989. október 23-án országszerte megemlékezéseket tartottak az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján. 33 évvel az események után ez volt az első nap, amikor Magyarország polgárai szabadon emlékezhettek meg a szabadságharcos hősökről.

Balogh Gábor

Borítókép: Fortepan / Vészi Ágnes