Közgazdász, politikus, 1954 óta az állampárt tagja. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően önként csatlakozott a karhatalomhoz. 1989-ben Németh Miklós kormányának külügyminisztereként szerepet vállalt a vasfüggöny lebontásában. Az MSZP alapító tagja, majd elnöke, 1990-től a párt országgyűlési képviselője. 1994-et követően miniszterelnök.

Író, újságíró, politikus. Az 1970-es évektől az ellenzéki mozgalmak résztvevője, egyik alapítója a szamizdat mozgalomnak, 1981 és 1989 között a Beszélő szerkesztője. A monori találkozó résztvevője, 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata és az SZDSZ egyik alapítója. Részt vett az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain. 1990-ben országgyűlési képviselővé választották.

Magyar–történelem–földrajz szakos tanár, kisgazda politikus. 1945-ben lett az FKGP tagja, majd a párt újjászervezését követően 1988-ban felújította tagságát, így lett az első szabadon választott Országgyűlés képviselője. 1991-ig az Antall-kormány munkaügyi minisztere volt.

Kommunista politikus, az MSZMP KB munkatársa, 1980-tól tagja. 1987 és 1988 között a Minisztertanács elnöke, 1988-tól Kádár János utódaként a Magyar Szocialista Munkáspárt utolsó főtitkára.

József Attila-díjas író, műfordító, politikus. 1988-tól a Szabad Kezdeményezések Hálózatának tagja, majd az SZDSZ egyik alapítója, ügyvivője. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapítója, alelnöke. 1990-től pártja országgyűlési képviselője, augusztusig az Országgyűlés elnöke. 1990. augusztus 3-án az MDF és az SZDSZ vezetői közötti megállapodás értelmében köztársasági elnökké választották.

Mérnök, kisgazda politikus. A Magyar Parasztszövetség főtitkára és az FKGP főtitkár-helyettese, 1990-től az első szabadon választott Országgyűlés képviselője, 1991-ig az Antall-kormány kárpótlásért felelős tárca nélküli minisztere volt.