Római katolikus főpap, 1978 és 2005 között a Római Katolikus Egyház pápája. 1964 és 1978 között krakkói érsek, majd a bíborosi konklávé 1978-ban pápává választotta. 455 év óta ő volt az első nem olasz pápa. Pápai regnálása alatt kiemelkedő tevékenységet folytatott a közép- és kelet-európai nemzetek szabadságmozgalmainak támogatásában, így a közép-európai rendszerváltoztatások egyik kulcsszereplője volt. 1991. augusztus 16-án – a pápaság történetében elsőként – a függetlenségét visszanyert Magyarországra látogatott.

Jogász, politikus. 1986-tól a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság tagja, 1989 és 1991 között a Társaság főtitkára, 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon a Társaság képviselője. 1988-ban belépett az MDF-be, az első szabadon választott Országgyűlés képviselője. Nevéhez fűződik két, a rendszerváltoztatás történetében rendkívüli fontossággal bíró törvény megalkotása, amelyek a kommunista bűnelkövetők felelősségre vonását tették volna lehetővé, azonban a törvényszövegeket Göncz Árpád köztársasági elnök támogatásával az Alkotmánybíróság megsemmisítette.

Rendőrőrnagy, a Dunagate-botrány kirobbantója. 1990-ben titokban értesítette két ellenzéki párt, az SZDSZ és a FIDESZ vezetőit, hogy az állambiztonság még mindig megfigyeli az ellenzéki szervezeteket, információkat gyűjt róluk, amelyeket továbbít az egykori állampárt vezetősége felé. Az ellenzéki pártok sajtótájékoztatón hozták nyilvánosságra a megfigyelési botrányt.

Katolikus pap, embermentő, politikus. Részt vett az FKGP 1931-es megalapításában. A második világháború alatt a Magyarországra menekült lengyel és francia katonatiszteket, és az üldözött zsidóságot segítette. 1946 és 1947 között a Nemzetgyűlés elnöke volt. A szovjetek üldözése elől az Amerikai Egyesült Államokba menekült. 1990. május 2-án, mint a Nemzetgyűlés utolsó demokratikusan választott egykori elnöke, Varga Béla adta át jelképesen az Országgyűlés vezetését, Szabad Györgynek, az első szabadon választott Országgyűlés elnökének. Egy évvel később végleg hazaköltözött.

Jogász, politológus, politikus. 1987-től az ellenzéki megmozdulások résztvevője. 1988-ban részt vett az SZDSZ programjának kidolgozásában. Egy évvel később a párt tagja lett, részt vett az Ellenzéki és a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon. Az egyik kezdeményezője volt a „négyigenes” népszavazás kiírását célzó aláírásgyűjtésnek. 1989-től a párt ügyvivője, 1991-től rövid időre az elnöke, az 1990-es első szabadon választott Országgyűlés képviselője, a párt első parlamenti frakcióvezetője.

Református lelkész, később püspök. Már egyetemi hallgatóként majd azt követően lelkészként is bátran kiállt egyháza és a magyar kisebbség jogaiért. Emiatt sorozatos üldöztetésnek volt kitéve a román hatóságok részéről. Büntetés gyanánt 1986-ban Temesvárra helyezték segédlelkésznek, ahol felpezsdítette a gyülekezeti életet, emiatt újból el akarták mozdítani állomáshelyéről. Kilakoltatása ellen 1989 decemberében a helyi magyar, román és szerb lakosság védte. A lelkész és családja melletti szolidaritási akció forradalomba torkollott. A román rendszerváltoztatást követően a Nemzeti Megmentési Front tagja, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tiszteletbeli elnöke lett.