Diplomata, közgazdász, 1951 óta az állampárt politikusa. 1965-től az MSZMP KB munkatársa, 1975-től kelet-berlini, 1978-tól moszkvai nagykövet, ezt követően a KB külügyi osztályának vezetője. 1989-ben az Országgyűlés elnökévé választották, október 23-án a Parlament épületének erkélyéről kikiáltotta a köztársaságot, ezt követően 1990 májusáig ideiglenes köztársasági elnök volt. Az 1990-es első szabad választásokon az MSZP színeiben szerzett képviselői mandátumot.