Tanár, filozófus, szociológus. 1979-ben létrehozta a Szegényeket Támogató Alapot (SZETA). A Beszélő szamizdat-kiadvány szerkesztője, a monori ellenzéki találkozó résztvevője. 1988-ban alapítója és ügyvivője a Szabad Kezdeményezések Hálózatának és a Szabad Demokraták Szövetségének. 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlés képviselője lett.

Közlekedésmérnök, politikus. 1988-ban lépett be az MDF-be, 1990 és 1993 között az Antall-kormány közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztere. Legfontosabb miniszteri tevékenysége a bős–nagymarosi vízlépcső beruházásának elhárításával kapcsolatos feladat volt.

Kossuth-díjas építész, díszlettervező, az 1949-ben kivégzett Rajk László kommunista politikus fia. A rendszerváltoztatás előtt aktív szamizdatos tevékenységet folytatott, budapesti lakásában szamizdat elosztóhelyet (Rajk-butik) működtetett. A Szabad Kezdeményezések Hálózata és az SZDSZ alapító tagja. Az első szabadon választott Országgyűlés képviselője.

Közgazdász, politikus. 1990 májusa és decembere között pártonkívüli politikusként az Antall-kormány pénzügyminisztere.

Történelem szakos tanár, 1950 óta állampárti politikus. 1976-tól kulturális miniszter és az MSZMP KB tagja. 1982 és 1988 között a Hazafias Népfront vezetője, 1989 és 1990 között a Grósz- és Németh-kormány államminisztere. Részt vett a lakiteleki találkozón. 1989 januárjában elhangzott nyilatkozatában az 1956-os forradalmat, a bevett állampárti "ellenforradalom" formula helyett népfelkelésnek nevezte. 1989-ben az MSZP köztársasági elnökjelöltje és választási kampányának vezetője volt. 1990-től országgyűlési képviselő pártja színeiben, de az év őszén kilépett az MSZP-ből.

Közgazdász, az újraalapított Magyar Szociáldemokrata Párt elnöke. A párt belső megosztottsága miatt nem tudott képviselőt bejuttatni az első szabadon választott Országgyűlésbe.