Az Új köztemető 301-es parcellájában évtizedeken keresztül jeltelen, gazos és elhanyagolt sírokban nyugodtak az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlás során kivégzettek földi maradványai. A rendszerváltoztatók küldetése 1956 céljainak elérésében, azaz a nemzeti függetlenség visszaszerzésében és a kommunista diktatúra megbuktatásában merült ki. Mindemellett 1956-nak szimbolikus tekintetben is óriási hatása volt 1989-re, így nem véletlen, hogy a 301-es parcella a rendszerváltoztatás egyik ikonikus helyszínévé vált.
A 301-es parcella az Új köztemető bejáratától legtávolabb eső, gazos, elhanyagolt, még használatba nem vett része volt az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően. Nem véletlenül esett a kommunisták választása erre a területre az ártatlanul kivégzettek elhantolása céljából. Az első kivégzettek titkos eltemetésére már 1957-ben sor került, majd ezután a következő években, rendre a 301-es parcellába temették a hősök holttesteit. A temetéseket minden esetben a rendőrség és a belügyi szervek végezték és biztosították. Arra vonatkozóan, hogy kit temetnek el, még a temető gondnokságát sem értesítették pontosan, minden esetben fiktív neveket adtak meg, vagy éppen név nélkül végeztették el a hantolást.
A temetéseket követő évtizedek során a 301-es parcella látogatása tilos volt. Nem csak a rendőrség, de a temető bizonyos munkatársai is figyelték, hogy kik keresik fel a helyszínt. Merthogy a tiltás ellenére rengetegen elzarándokoltak az 1956-os hősök nyughelyére. Erről nap, mint nap, a jeltelen és gazos sírok mellett elhelyezett virágok és mécsesek, nemzetiszín szalagok tanúskodtak. A parcella látogatói közül sokakat igazoltattak, zaklattak a rendőri szervek, de feltehetőleg a temető jónéhány munkatársai is közvetlen kapcsolatban állt a belügyi szervekkel. Ez ihlette Ballada a 301-es parcella bolondjáról című drámája megalkotására Schwajda György drámaírót.
1988-ban Nagy Imre kivégzésének 30. évfordulóján az Inconnu-csoport tagjai úgy döntöttek, hogy a parcella területén kopjafákat állítanak az ártatlanul kivégzett hősök emlékére. A kopjafákat a csoport tagjai el is készítették és ki is vitték a 301-es parcellába, azonban felállításuk után nem sokkal a rendőrség azokat kidöntötte és elszállíttatta. Mindemellett éppen 1988 júniusában adott utasítást Grósz Károly pártfőtitkár a Belügyminisztériumnak, hogy kutassák elő azokat a dokumentumokat, amelyek Nagy Imre és mártírtársai feltételezett nyughelyére vonatkoznak. Grósz néhány héttel később az Egyesült Államokba utazott, ahol egy interjújában kijelentette, nem zárkózik el Nagy Imre újratemetésétől, de azt csak szűk családi körben tartotta elképzelhetőnek, a rehabilitációt pedig egyenesen kizárta. Ugyanakkor más 1956-os mártír újratemetése, még kegyeleti aktusként sem került szóba az interjúban.
A helyzet jelentősen megváltozott 1989-ben. Pozsgay Imre 1989 januárjában egy rádióműsorban népfelkelésnek nevezte 1956-ot. Ezzel, 33 évvel a szabadságharc leverése után ő volt az első állampárti politikus, aki nyíltan szakított az „ellenforradalom”-tézisével. Az események ezt követően felgyorsultak. 1989 tavaszán megkezdődött a 301-es parcella feltárása. Ember Judit filmrendező, aki jelen volt a sírok kihantolásánál megjegyezte: „Én tudtam, ha megtaláljuk Nagy Imrét, vége a Kádár-rendszernek!”
Közben a Történelmi Igazságtétel Bizottsága szervezésében megkezdődött az ünnepélyes újratemetés előkészítése. 1989. június 16-án, a Hősök terén százezrek rótták le kegyeletüket a kivégzett hősök emléke előtt. A közös megemlékezést – amely a rendszerváltoztatás egyik legfontosabb eseményeként került be a történelemkönyvekbe – az elhunytak újratemetése követte az erre a célra méltó módon átalakított 301-es parcellában. Az Inconnu ezúttal minden jeltelen sírra kopjafát állított, amelyet közadakozásból valósítottak meg.
1989 óta az Újköztemető 301-es parcellája a nemzeti emlékezet egyik legfontosabb emlékhelye, egyben a rendszerváltoztatás szimbolikus tere is.
Balogh Gábor
Borítókép: Fortepan / Szigetváry Zsolt