A Jogász Társadalomtudományi Szakkollégiumtól (1988-tól Bibó István Szakkollégium) nem messze található Trió presszó törzsközönsége nem is sejtette, hogy 1989. június 13-án, az egyik asztalnál két fiatalember a rendszerváltoztatás történetének egyik legfontosabb beszédét készíti elő. Orbán Viktor és Kövér László a FIDESZ választmányi ülése után kereste fel a presszót. A választmány előzőleg a 26 éves Orbán Viktort jelölte ki a Nagy Imre és az ’56-os hősök újratemetésén, a fiatalok nevében tartandó beszéd megírására és elmondására. Az asztal fölé hajolva született meg a beszéd két legfontosabb passzusa: a szovjet csapatkivonások követelése és az újratemetésen részt vevő állampárti politikusok hatalomátmentő politikájára való figyelmeztetés. Kövér László ötlete volt a „hatodik koporsóra” való utalás, ami jelezte, hogy a fiatal generáció az üres koporsó által szimbolizált ártatlanul kivégzett hősök örökségét tekinti a sajátjának. „A Fidesz készült rá, hogy négy évtizednyi hallgatás után végre kimondjuk: oroszok, haza, diktatúra a szemétdombra, kommunisták, nyugdíjba! Nem tudtuk, mi történik majd, mi történik azokkal, akik ki fogják mondani az igazságot. Azt azonban tudtam, éreztem, mert ott lüktetett a véremben, hogy most – Petőfi így mondaná – nagy és szent dolog van születőben, és ez a magyar szabadság.” – írta két évtizeddel később a miniszterelnök a Magyar Nemzet hasábjain.

A Triótól nem is olyan messze található a tabáni Gösser Étterem, ahol Kónya Imre, a Független Jogász Fórum egyik alapítója visszaemlékezése szerint: „már akkor is jó minőségű sört csapoltak, amikor ez Budapesten még nem volt mindennapos.” Habár ez a megállapítás cseppet sem mellékes, témánk szempontjából mégis más miatt fontos a vendéglátóhely. Az étterembelső egyik falán emléktábla látható, rajta az alábbi felirattal: „Ebben az épületben tartotta üléseit az 1988. november 5-én létrejött Független Jogász Fórum választmánya. Fontos szerepet játszott a demokratikus átalakulásban, kezdeményezte az Ellenzéki Kerekasztal létrehozását.” A Trió presszó a rendszerváltoztatás legikonikusabb beszédének szülőhelye volt, míg a Gösser a rendszerváltoztató politikai pártokat egységbe tömörítő Ellenzéki Kerekasztalt létrehozó Fórum fő találkozóhelyeként funkcionált. Kónya Imre memoárjában (…És az ünnep mindig elmarad? Alexandra, Bp. 2016.) megemlíti, hogy nem csupán a finom sör miatt esett a választásuk az étteremre, de azért is, mert tulajdonosa bátor volt és első szóra beleegyezett a találkozók megtartásába, ráadásul a vendéglátóhelynek volt egy külön terme, amely tökéletesen alkalmas volt nagyobb összejövetelek, eszmecserék megrendezésére.

Harmadik kiválasztott helyszínünk szintén Budán található, a Török utcában. 1988-ban a Ceausescu-diktatúra alatt szenvedő Romániában megkezdték a „településszisztematizálási terv” végrehajtását, amelynek értelmében több száz erdélyi magyar falu került végveszélybe. Erre reagálva a Magyar Demokrata Fórum, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság valamint az Erdélyt Védő Magyarországi Független Bizottság egy nagyszabású tüntetés megszervezését határozta el. A demonstráció programját június 6-án a török utcai Emma mama borozójában állították össze. A találkozón részt vett Kiss Gy. Csaba és Csurka István, aki itt mutatta be és öntötte végleges formába a június 27-re tervezett felhívás és a tüntetésen elhangzó beszédje szövegét. A borozóban írták meg a szervezők a főváros rendőr-főkapitányának írt levelüket a tervezett tüntetésről: „Szíves tudomásulvétel végett bejelentjük, hogy 1988. június 27-én, este hét órakor tiltakozó felvonulást rendezünk a romániai falvak elleni merénylet megakadályozására a Hősök terén. Kérjük az útvonal biztosítását.” – olvashatjuk a kézzel írott levél szövegét a Magyar Nemzet közlésében az események huszadik évfordulóján. A falurombolás elleni tüntetés óriási siker volt, a demonstráció százezres tömeget mozgatott meg, s ezzel a rendszerváltoztatás folyamatának egyik legfontosabb tömegrendezvényeként került be a történelembe.

1988. március 17-én független szerveződések, csoportok felhívást bocsátottak ki a Szabad Kezdeményezések Hálózata létrehozása céljából. Az indítványhoz közel hétszázötven fő csatlakozott. Alig másfél hónappal később, az aláírók az alábbi levelet kapták a szervezőktől: „Május 1-jén a budapesti Hági étteremben a Felhívás mintegy 200 aláírója – azok, akik személyesen vagy ismerősök útján elérhetők voltak – megalapítottnak nyilvánította a Hálózatot, elfogadta a Működési Vázlatot és Ideiglenes Tanácsot választott.” – olvashatjuk a levelet a Népszabadság harmadik évfordulón megjelenet írásában. A Hági söröző ezzel a későbbi rendszerváltoztató párt, a Szabad Demokraták Szövetsége alapítóhelyévé vált. Ismét egy fontos helyszín a rendszerváltoztatás története szempontjából és a sort még hosszan lehetne folytatni.

A rendszerváltoztatás során az ellenzéki szervezetek és pártok sokáig nem rendelkeztek saját székházzal, sok esetben még egy lakással sem, így kénytelenek voltak megbeszéléseiket, gyűléseiket informális helyszíneken, mint a fenti példák mutatják éttermekben, kocsmákban megtartani. Budapesten egyetlen félhivatalos ellenzéki találkozóhely létezett ekkor, ez volt a Jurta Színház, a Népligetben. A színházon kívül maradtak a vendéglátóegységek és más később fontos szerepet betöltő helyszínek, utóbbiak közé sorolhatjuk az Orvostörténeti Múzeum épületét a Várkert Bazár szomszédságában, ahol Antall József, mint a Múzeum igazgatója, biztosított lehetőséget ellenzéki összejövetelekre. Míg az Ellenzéki Kerekasztal az ELTE jogi karának büntetőjogi tanszékén alakult meg hivatalosan. A fent bemutatott néhány helyszín ugyan nem tartozik a rendszerváltoztatás történetének ikonikus színtereihez, de fontos adalékul szolgálnak a harminc évvel ezelőtti események jobb megértéséhez.

Balogh Gábor