Ugyan a diktatúra évtizedeiben hivatalosan nem működött konkrét cenzúra hivatal nevű intézmény, az állampárt irányítása alatt álló sajtóban és a könyvkiadásban megjelenésre szánt műveket, megbízható funkcionáriusok ellenőrizték, mielőtt azok közlésre kerültek volna. A könyvek megjelenését a Kiadói Főigazgatóság engedélyezte, a nyomda csak az „engedélyezem” feliratú pecséttel ellátott engedélyezési lap kíséretében vehette át a kéziratot. De még nyomtatás közben vagy utána is bekövetkezhetett a nem várt fordulat, mivel az ellenőrzést végzőknek joguk volta nyomdai levonatok újbóli átolvasására és a minisztériumi forgalombahozatali engedély bevonására. De tovább is elmehettek, így például Borsányi György Kun Béláról szóló monográfiáját 1979-ben már a könyvesboltokból szedték össze. A kötet csak egy évtizeddel később jelenhetett meg a hazai könyvpiacon.

A Gulag-túlélő, Nobel-díjas Alekszandr Szolzsenyicin 1962-ben publikálhatta Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregényét, amely – művei közül elsőként – a Novij Mir című folyóiratban látott napvilágot. A kisregényt nagy érdeklődés fogadta, hiszen a szovjet kényszermunkatáborok világa valamennyi kommunista diktatúra esetén érzékeny témát jelentett. Magyarországról a szovjetek több mint 700 ezer magyar embert deportáltak a szovjet táborvilágba, így Szolzsenyicin művének 1963-as magyar nyelvű kiadása itthon is értő fogadtatásra lelt. Az 1960-as évek második felében azonban változott a szovjet politikai irányvonal, így Szolzsenyicin kisregénye, sőt maga az író is egyre inkább a tiltott kategóriába sodródott. Szolzsenyicin 1968-ban fejezte be a kényszermunka-táborok történetét és az áldozatok szenvedéseit bemutató A Gulag szigetvilág című könyvét. A Svájcba csempészett kézirat első kötete 1973 legvégén, orosz nyelven jelent meg Párizsban. A szovjet vezetés számára egyre nagyobb tehertételt jelentett az író személye, de még nem döntötték el, hogy börtönbe vessék vagy kiutasítsák az országból.  Szolzsenyicint végül 1974-ben tartóztatták le, megfosztották állampolgárságától, másnap pedig felültették egy NSZK-ba tartó repülőgépre. Könyvét szocializmus- és kommunizmusellenes pamfletnek nyilvánították, az Írószövetség a kapitalizmus hívének, az imperialisták szálláscsinálójának, fasisztának, népellenesnek bélyegezte a Nobel-díjas írót. A szovjet példa alapján hazánkban is hasonló sors várt Szolzsenyicin műveire, legálisan csak a rendszerváltoztatás után jelenhettek meg.

1983-ban Püski Sándor New York-i kiadója, Csoóri Sándor előszavával megjelentette Duray Miklós Kutyaszorító című kötetét. Csoóri az előszóban a szovjet típusú diktatúra két jellemző vonásáról írt, az állampárti rendszerről és a magántulajdon tilalmáról, a nyugati típusú demokráciákat pedig magasabbrendűnek értékelte. A magyarországi pártvezetés ezt nem hagyta következmények nélkül, Csoóri az Írószövetség képviseletében többé nem utazhatott külföldre, írásait nem engedték megjelenni, nyilvános szerepléseit letiltották. A pártvezetés egy olyan könyv ellen indított hadjáratot, amelyet a magyar közvélemény nem is ismerhetett, hiszen Duray könyve csak az évtized végén jelent meg hazai kiadásban.

Orwell 1984 és Állatfarm című regényei Magyarországon 1984-ben jelentek meg szamizdat kiadásban. Ugyanebben az évben jelent meg, szintén szamizdatban Koestler Sötétség délben című kulcsregénye. 1988-ban megnyíltak a könyvtárak zárt részlegei, így az addig tiltottnak számító irodalom szinte bárki részére olvashatóvá vált. Orwell és Koestler művei, számos hasonló korábban tiltott szerző köteteihez hasonlóan 1989 után már a könyvtárak és a könyvesboltok polcain is bárki számára elérhetővé váltak.

Lakatos Dorina

Borítókép: Fortepan / UVATERV