„Krassó úr galambősz feje, viharvert farmerdzsekije és szakadt cájgnadrágja december 7-én délután két óra után bukkant fel a Münnich-szobor előtt. Nyomában fiatalok vonultak, és egy piros rendszám nélküli nyugati márkájú mikrobuszból bábukat, magnókat, míniumos vödröket és egyéb kellékeket szedtek elő.” – tájékoztatta az újságolvasókat a Reform 1989. december 22-i számában. Münnich Ferenc szobra jelkép volt, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és az azt követő véres megtorlásnak a jelképe. A szabadságharc leverését követően az állampárt megkezdte az ellenforradalom mítoszának kiépítését. Ebben Münnich Ferencnek kiemelt szerepe volt, úgyis, mint Kádár János jobbkezének, aki részt vett a megtorlás megszervezésében. Szobrát, Münnich születésének 100. évfordulóján, 1986 novemberében avatták fel az V. kerület Néphadsereg téren (ma Honvéd tér). A szobor megalkotása, felállítása összesen közel hárommillió forintjába került a Fővárosi Tanácsnak, miközben az ország adósságállománya meredeken emelkedett. Krassót a Münnich nevével (is) fémjelzett rendszer zárta börtönbe 1956-ot követően, s a kommunista rendszer miatt kellett távoznia hazájából később, az 1980-as években. A Münnich-szobor felállítása üzenetértékű volt három évtizeddel a szabadságharcot követően. Arról tudósított, hogy valójában semmi sem változott, a rendszer önlegitimációs alapja ugyanaz, ami volt.

Ezzel természetesen a Krassó vezette Magyar Október Párt is tisztában volt, de úgy döntöttek, hogy megpróbálják Münnich szobrát politikai „teljesítményének” megfelelő kontextusba helyezni. A fenti tudósításban szereplő mikrobuszból előkerült bábukat a szobor lábához fektették és piros festékkel öntötték le mind a bábukat, mind pedig a szobor kinyújtott kezét. „Ebben az utcában születtem, itt van pártunk ideiglenes irodája. Münnich Ferenc egész tevékenységével és ezzel a szoborral is jelképezi a sok évtizedes szovjet uralmat Magyarországon. Münnich irányította az 1956 utáni megtorlást is, ez irányú működését jelképezik a hullaként heverő bábuk, a szobor véres keze.” – magyarázta meg a párt akcióját Krassó György. Fél évvel korábban, 1989 júliusában a párt aktivistái Krassóval együtt a belvárosi Münnich Ferenc utca újrakeresztelését hajtották végre. Az akció keretében leragasztották a Münnich nevét viselő utcanévtáblákat, s helyette az eredeti: Nádor utca feliratot ragasztották ki. A keményvonalas kommunista politikus eltüntetése a közterületekről teljesen indokolt volt. Ahogy azt Krassó kifejtette a Magyar Hírlap számára: „Azt akarjuk tudatosítani az emberekben, hogy akinek itt szobrot emeltek a forradalom hóhéra, szovjet állampolgár, NKVD-ügynök.”

^{_{Krassó György portréja, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és a Magyar Posta Zrt. által a rendszerváltoztatók előtt tisztelgő 2019-ben kibocsátott bélyegíven}}

Mivel a hatóságok nem intézkedtek a kommunista önkényuralom jelképének eltávolítása ügyében, Krassó ismét maga vette kezébe a kezdeményezést. Ezúttal 1990. március 21-re hirdettek demonstrációt, amelynek ugyan hivatalosan nem volt kimondott célja a Münnich-szobor felkeresése, a nap „fénypontja” mégis a Néphadsereg téren következett be. Az akció hasonlóan a decemberihez ezúttal is vörös festék felhasználásával kezdődött, ám a festékes dobozok tartalma ezúttal a szobor teljes felületét befedte. Ezt követően a párt aktivistái fémfűrészt ragadtak, és a csizmájánál lefűrészelték talapzatáról az egész alakos szobrot. A helyszínt biztosító rendőrök a demonstráció alatt nem, csak azt követően léptek közbe. Rövid időn belül két feljelentés is született az ügyben, az egyik a szoborrongálók ellen került benyújtásra a hatóságok részéről, míg a másik Krassó nevéhez köthető, aki a Fővárosi Tanácsot jelentette föl, mert véleménye szerint rongálást a szobor felállításával okozott a hivatal a főváros környezete ellen.

Az eljárás során a párt két tagját állították bíróság elé, holott többen is jelentkeztek, mint az akcióban résztvevők, ezt azonban a hatóságok nem vették figyelembe. A perről tudósító Népszabadság tanulságos párbeszédet örökített meg az ügyész és az egyik megvádolt aktivista, Bánlaki József között: „Bánlaki József szerint az a művész, aki egy politikai hatalmat kiszolgálva, napi politikai mondanivalójú szobrot készít, annak számolnia kell azzal is, hogy azt majd ledöntik. Az ügyész azzal érvelt, hogy Angliában is van Marx Károlynak szobra és azt senki nem bántja. Bánlaki József erre azt válaszolta: – Ha náluk lenne kommunizmus, és nálunk szabad, gazdag polgári demokrácia, akkor senki sem foglalkozna egy ilyen, a demokráciát csak hírből ismerő ember szobrával.” A bíróság végül mindkét résztvevőt felmentette az ellenük emelt vád alól.

A szobor eredeti helyére történő visszaállítására végül nem került sor. A csizmáitól megfosztott alakot az 1993-ban alapított szoborparkban állították ki. Új csizmákat a szobor nem kapott, helyette lábait betontalapzata rögzítették. A csizmák sorsa ismeretlen, nem sokkal a szobordöntés után eltűntek a Néphadsereg térről. Krassó György és a Magyar Október Párt aktivistái akciójukkal a rendszerváltoztatás egy rendkívül fontos kérdésére hívták fel a figyelmet: a kommunista diktatúra szimbolikus tereinek fölszámolására. Ahogy a másik nagy rendszerváltoztató, Csengey Dénes írta: „Egy percről percre születő demokráciában, méterről méterre kell visszafoglalni a mindent benőtt és mindent elgazosított hazugságtól a valóság tartományait.” A rendszer hazugságainak jelképei voltak a szobrok és a kommunista politikusokról, bűnelkövetőkről, diktátorokról elnevezett közterületek, amelyek visszafoglalása szintén a rendszerváltoztatás feladata volt.

Balogh Gábor

Borítókép: A kettéfűrészelt Münnich-szobor. Fortepan/Erdei Katalin