A budapesti Kossuth tér a magyar történelem meghatározó helyszíne, napjainkban is jelentős, a legtöbb állami ünnepséget a törvényhozásnak is helyet adó Országház épülete előtt rendezik meg. Fontosságát az is példázza, hogy mind az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban, mind pedig a rendszerváltoztatás idején az események kiemelt helyszínévé vált a közterület.

1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa éppen hatályon kívül helyezte Nagy Imre és mártírtársai, valamint más kormánytagok 1958-as elmarasztaló ítéletét, amikor megérkezett Kádár János halálhíre. A diktatúra névadóját másfél héttel később temették el Budapesten. Még Kádár életében, az 1980-as években felmerült, hogy azt a kapolyi házat, ahol gyermekkora néhány évét töltötte alakítsák emlékházzá. Halálát követően az ötletet ismét felmelegítették, kiegészítvén azzal, hogy Kaposváron Nagy Imre-emlékházat kellene létrehozni.

1989-ben, a rendszerváltoztatás legfontosabb, legikonikusabb évében immár szabadon ünnepelhették országszerte magyarok milliói az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének napját. A Kádár-diktatúra 33 éve alatt az 1956-os eseményeket ellenforradalomnak minősítették, a megemlékezéseket tiltották, az illegálisan megszervezett eseményeken résztvevőket pedig üldözték. Így volt ez még 1988-ban, egy évvel az 1956-os hősök újratemetése és a köztársaság kikiáltása előtt is. 1989-ben azonban valódi ünnepnap volt október 23.

A szovjet tankok 1956-ban eltaposták a magyar szabadságharcot, majd megkezdődtek a Kádár-diktatúra évtizedei, amely alatt az 1956-os események tabunak minősültek, „ellenforradalomként” tekintettek rájuk. Több mint harminc év múlva, 1989-ben azonban éppen 1956 két legfontosabb követelése: a nemzeti függetlenség visszaszerzése és a kommunista diktatúra megbuktatása vált a rendszerváltoztatók legfőbb elérendő céljává.

Az Új köztemető 301-es parcellájában évtizedeken keresztül jeltelen, gazos és elhanyagolt sírokban nyugodtak az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlás során kivégzettek földi maradványai. A rendszerváltoztatók küldetése 1956 céljainak elérésében, azaz a nemzeti függetlenség visszaszerzésében és a kommunista diktatúra megbuktatásában merült ki. Mindemellett 1956-nak szimbolikus tekintetben is óriási hatása volt 1989-re, így nem véletlen, hogy a 301-es parcella a rendszerváltoztatás egyik ikonikus helyszínévé vált.

1990-ben az első szabad választások alkalmával nem csupán az újonnan alapított rendszerváltoztató pártok, de a történelmi pártok is megmérették magukat a voksoláson. A kampány egyik legfontosabb eszköze a plakát volt. A rajtuk megfogalmazott üzenetek nem csupán az adott politikai közösség hitvallását mutatták be, de szinte kivétel nélkül jelezték, hogy a rendszerváltoztatással új korszak kezdődik, a diktatúra véget ért. Cikksorozatunk folytatásában a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) választási plakátjait mutatjuk be.