1988. november 7-én utoljára került sor az 1917-es októberi bolsevik puccsról való állami megemlékezésre. November 7. a megelőző évtizedekben a diktatúra egyik legfontosabb ünnepnapja volt, munkaszüneti nap, amelyen felvonulásokon, települési- és intézményi rendezvényeken kellett magyarok millióinak részt venniük évről-évre. Az 1988-as utolsó november 7-i ünnepnap azonban nem éppen a pártvezetés szándékai szerint valósult meg. Az emberek jelentős része a kötelező ünnepségek helyett otthon pihent, míg a hétfőre eső háromnapos „ünnep” alatt magyarok százezrei keltek át Ausztriába, hogy megvásárolhassák a hőn áhított színes tv-t, vagy éppen a hűtőgépet. A lenini antikapitalista kommunizmus 1988-ban éppen november 7-én szenvedett szimbolikus vereséget. 

1989 novemberében felgyorsultak a rendszerváltoztatással kapcsolatos események szerte Közép-Európában. Különösen igaz ez a Német Demokratikus Köztársaságra (NDK), ahol Kelet-Berlinben, 1989. november 4-én mintegy félmilliós tömeg vonult az utcákra, hogy tiltakozzon a diktatúra ellen, valamint gyülekezési- és sajtószabadságot követeljen.

1989. november 4-én országszerte az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlás áldozatairól emlékeztek meg. 33 évvel korábban a Szovjet Hadsereg elsöprő erejű támadást intézett Magyarország ellen. 1956. november 4-én Kádár János vezetésével megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amely a vérbe fojtott szabadságharc utáni megtorlásokért és a kommunista diktatúra restaurálásáért felelt. A diktatúra évtizedei alatt 1956 története tabutémának minősült, a szabadságharc hőseiről és a megtorlás áldozatairól egyaránt tilos volt megemlékezni.

A világhírű magyar zeneszerző, zongoraművész, népdalgyűjtő Bartók Béla 1940-ben távozott Magyarországról. Útjának végcélja az Amerikai Egyesült Államok, oka a nácizmus európai térhódítása volt. A világháborút követően tervezett ugyan hazatérni, de látva a másik totalitárius diktatúra, a kommunizmus erőszakos előretörését Amerikában maradt, ahol nem sokkal később, 1945. szeptember 26-án hunyt el. Magyarországi újratemetése már az 1960-as években felmerült, de végül csak 1988-ban valósult meg.

A budapesti Kossuth tér a magyar történelem meghatározó helyszíne, napjainkban is jelentős, a legtöbb állami ünnepséget a törvényhozásnak is helyet adó Országház épülete előtt rendezik meg. Fontosságát az is példázza, hogy mind az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban, mind pedig a rendszerváltoztatás idején az események kiemelt helyszínévé vált a közterület.

1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa éppen hatályon kívül helyezte Nagy Imre és mártírtársai, valamint más kormánytagok 1958-as elmarasztaló ítéletét, amikor megérkezett Kádár János halálhíre. A diktatúra névadóját másfél héttel később temették el Budapesten. Még Kádár életében, az 1980-as években felmerült, hogy azt a kapolyi házat, ahol gyermekkora néhány évét töltötte alakítsák emlékházzá. Halálát követően az ötletet ismét felmelegítették, kiegészítvén azzal, hogy Kaposváron Nagy Imre-emlékházat kellene létrehozni.