1984. augusztus 4-5-én, harmadik alkalommal rendezték meg a párt szatellitszervezetei a pusztavacsi „békefesztivált”. A rendezvény pódiumbeszélgetéseket, kiállításokat, felvonulást, sportbemutatót és koncerteket kínált az érdeklődőknek. Természetesen ez utóbbi miatt utaztak a fiatalok az ország mértani közepének számító Pusztavacsra, s nem annyira a diktatúra politikai fejtágítása végett. Az 1984-es fesztivál a rendőri erőszak miatt maradt igazán nevezetes. Egy koncert előtt elhajított sörösüveg miatt verekedés tört ki, amit a helyszínen lévő rendőri erők brutálisan oszlattak fel. Az eset rávilágít arra, hogy a diktatúra még az 1980-as években is csak az erőszak eszközével tudott „rendet csinálni”. 

Május 9-én Cserhalmi Sára Drága besúgott barátaim című filmjének bemutatásával folytatódott a Terror Háza Múzeum, a Kommunizmuskutató Intézet és a 30 éve szabadon Emlékbizottság vetítéssorozata a Kino Café mozi nagytermében. A film a rendszerváltoztatás utáni időszak egyik legégetőbb kérdését, az ügynökmúlt feltárását dolgozta fel egy barátság történetén keresztül. A vetítést megelőzően Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója beszélgetett a film rendezőjével.

1988. június 24-én Szent II. János Pál pápa az ausztriai Burgenlandba látogatott, ahol a Darázsfalva (Trausdorf) melletti repülőtéren szentmisét mutatott be százezres hívősereg előtt. Már a helyszínválasztás is szimbolikus, hiszen Darázsfalva közvetlenül a magyar határ mellett fekszik, így nyilvánvaló volt, hogy a szertartáson javarészt magyarok fognak részt venni, akik az ország minden részéből érkeztek a pápai szentmisére. Végül több mint hatvanezer magyar zarándokolt el a szentmisére, mindez negyven év ateista diktatúra után.

A Vörösmarty Mihály Művelődési Központban nyílt meg a kommunizmus bukására és a kelet-európai nemzetek 30 évvel ezelőtti antikommunista forradalmára emlékező „30 éve szabadon” című kiállítás. Filóné Ferencz Ibolya polgármester köszöntőjét követően Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum történésze nyitotta meg a tárlatot.

1988. október 7-én az állampárti parlament a Bős–nagymarosi vízlépcső továbbépítéséről határozott. Tette ezt annak ellenére, hogy teljesen egyértelművé vált a beruházás társadalmi elutasítottsága, ráadásul ekkor már az is nyílt titok volt, hogy a készülő erőmű elegendő mennyiségű elektromos áramot nem, államadósságot viszont annál többet fog termelni. A döntést a parlament zárt ülés keretében hozta meg, mivel nem merték vállalni a nyílt vitát. A zárt tanácskozást dr. Vida Miklós állampárti képviselő kezdeményezte, akinek a FIDESZ műegyetemi csoportja visszahívását kezdeményezte etikátlan eljárása és szavazata miatt.