András Ferenc 1982-ben bemutatott bűnügyi filmjével folytatódott a Viszlát, Lenin! vetítéssorozat, 2022. szeptember 12-én, a Kino Café Mozi nagytermében. A rendezvény a 30 éve szabadon Emlékbizottság, a Terror Háza Múzeum és a Kommunizmuskutató Intézet szervezésében zajlott. A vetítést megelőzően Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója Bezsenyi Tamás történész-kriminológussal elemezte a filmet és az 1980-as évek Budapestjének filmvásznon bemutatott világát.

A kádári diktatúra egyik fő legitimációs tényezője a fogyasztás biztosítása volt. Míg a „gulyáskommunizmus” alatt a folyamatos élelmiszerellátás garantálását értjük, addig a Kádár-rendszer továbbfejlesztett változatában, azaz a „frizsiderszocializmusban” már bizonyos tartós fogyasztási cikkek is elérhetővé váltak az országban élők számára. A hűtőgép, a mosógép és más különböző háztartási gépek viszonylag könnyen beszerezhetővé váltak. Idővel a magánszemélyek autóvásárlása is támogatottá vált, habár egy új gépjárműre éveket kellett várni. A korszak legnépszerűbb elektronikai terméke a televízió volt, amely az 1960-as évektől berobbant a magyar otthonokba. Néhány típus, így a Videoton Color Star készüléke a szó szoros értelmében.

A XX. század két totalitárius diktatúrája egy közös tőről fakadt, amelyet az emberellenességgel lehet talán a legjobban körülírni. A nácik faji, míg a kommunisták osztályalapon üldözték az ellenségüknek kikiáltott ártatlanok millióit. Magdalena Schwarzová karmelita szerzetesnővér azok közé tartozott, akik mind a két totalitárius diktatúra üldözését elszenvedték, de hitüket mégsem vesztették el, így váltak példaképekké, mivel egész életük azt bizonyítja, hogy mindig van választási lehetőség. 

1989-ben a rendszerváltoztatás talán legikonikusabb esztendejében az MDF kezdeményezésére országszerte „becsomagolták” a köztéri Lenin-szobrokat majd jelképesen visszaküldték őket a feladónak, Moszkvába. Egy évvel később már az állami és tanácsi szervek is érezték, hogy Leninnek nincs helye a magyar köztereken. Nógrád megyeszékhelyén, Salgótarjánban hányattatott sors jutott a város kommunista szimbólumainak. 

Az 1986-ban meghirdetett uszkorenyije (gyorsítás) politikája az eredeti szándékkal ellentétben nem a birodalom Nyugathoz való felzárkóztatását mozdította elő, hanem a bukását. Cikksorozatunk befejező részében folytatjuk a bukás körülményeinek bemutatását.

„Az SZKP utolsó főtitkára meg volt győződve arról, hogy létezik olyasmi, hogy a lenini modell. Ahhoz kísérelte meg a visszatérést, mert nem értette meg, hogy Sztálin nem elárulta a lenini programot, hanem éppen azt alkalmazta” – állapította meg Schmidt Mária történész, A jövő végérvényesen megbukott című tanulmányában. A lenini program azonban a történelemben immáron sokadszorra csődöt mondott. Ezúttal a „nagy kísérlet” szülőhazájában.